Mindig is híve voltam a hátizsákos utazásformának. Csak a legszükségesebb holmikat bepakolni, nagy mobilitás, kis teher. Viszont 9 hónapra azért mégis az ember több holmival készülne. De hát ember tervez, Isten végez. Mint ahogy Kányádi Sándor is mondja: ,,Enyed táján jövet, kámforrá változott, odalett a követ.” vagy az esetemben Buenos Aires táján jövet, kámforrá változott, odalett a bőröndöm, mint Enyeden a követ.
Bár végső úti célom a Misiones tartományi Posadas volt, Buenos Airesben várt rám az utolsó átszállás, és a két járat között nagyjából 24 órám volt. Az átszállás során azonban kiderült, hogy a csomagjaim véletlenül máshová kerültek. Mivel csak egy rövid nap állt rendelkezésemre, hirtelen hátizsákos turistává váltam, köszönhetően a kámforrá vált bőröndjeimnek és a légitársaság figyelmetlenségének.
Egy gyors városnézés így belefért a központban, és csavargás közben, amikor éppen a Nemzeti Fegyvermúzeum (Museo de las Armas de la Nación) előtt sétáltam el, impulzívan be is tértem. Alig négy órája voltam az országban, amikor máris egy magyar emlék jött velem szembe: egy magyar gyártású pisztoly. Jó ómennek vettem.
Innen aztán egy argentin pizza (kb. a kenyérlángos és pizza gyermeke) társaságában másnap tovább mentem Posadasba, ahol a Fundanción Herencia Húngara (Misionesi Magyar Örökség Egyesület) nagyon kedves csoportja várt már a reptéren. Nem kis csodálkozásukra mondtam, hogy nincsenek csomagjaim, mert azok úgy döntöttek más dolguk akadt.
Természetesen segítettek megoldani a ruhátlanságot. Mire elkezdtem felvenni a fonalat a szervezettel, közben a bőröndöm is utolért. Megismerhettem a szervezetet és a legaktívabb tagokkal már találkoztam is. Ha valaki ízelítőt szeretne Tihanics Norbert, Zsonda Márk kutatása nyomán készített egy videót a helyiekről, ami itt meg is tekinthető.
A tartományba főként a paraszti exodus idején (1800-as évek vége és az 1900-as évek eleje) érkezett a legtöbb magyar a jobb élet és az olcsó föld reményében. A helyi magyar közösség tagjai javarészt többedik generációs leszármazottak. Akár már az 5. vagy 6. nemzedék is. Így jelenleg inkább szívükben, mint sem nyelvükben őrzik a hagyományaikat. Üdítő meglepetésként ért, hogy két fiatal is, már A2-es szinten beszél magyarul, köszönhetően egy, egy éves Balassi Képzési Programnak. Így aztán Posadas főterén bizony, magyar szóváltást hallhatott az, aki éppen elsétált mellettünk, miközben új ruhákat kerestünk.
A helyi közösség megmutatta Corpus Chirstit és Jardín Américát is, ahol a helyi magyarság bölcsője ringott. A szervezetnek hamarosan születésnapja lesz, aminek az ünneplésére már zajlanak az előkészületek. Illetve a számos érdeklődő miatt több nyelvórát is indítanunk kell, mint azt eredetileg gondoltuk. A lelkes jelentkezők között különböző szintűek vannak a teljesen kezdőtől az A2-es szintig.
Furcsa, hogy néhány hete még a téli Budapesten keresgéltem ajándékokat, most pedig pólóban és rövidnadrágban (a bőröndből végül előkerült darabokban) ülök egy olyan városban, amely olyan, mintha egy meleg és párás üvegház lenne (tele olyan növényekkel, amelyeket otthon legfeljebb kis cserépben látni), miközben magyarul beszélgetek és mate teát iszom, abból a növényből, amelynek a Jardín Américába és Corpus Christibe érkező magyarok végül a megélhetésüket és gyarapodásukat köszönhették.
Szürreális.
Folyt. Köv.
