Örömömre szolgált, hogy november 15-én részt vehettem a Hamburgi Magyarok Egyesülete által szervezett táncházban, amely végül mintegy százötven vendéggel töltötte meg a táncteret, köszönhetően Rostás Attila főszervezőnek és mentornak, valamint páromnak, Pataki Katalin társszervezőnek. A rendezvény előkészítése gördülékenyen zajlott: gyorsan kialakítottuk az étkezésre, pihenésre, beszélgetésre és természetesen táncolásra szánt tereket, így mire megérkeztek az első vendégek, minden készen állt.
A fizetős büfé házias ízekkel várta az érkezőket. Többféle sütemény – köztük gluténérzékenyeknek is megfelelő –, háromféle tésztasaláta és egy illatos, gazdag gulyásleves tette a kínálatot igazán vonzóvá. A kellemes hangulatot barátságos berendezés, meleg fények és gondosan előkészített asztalok egészítették ki.
A táncház zenei alapját a Sergő zenekar adta, akik már az első hangokkal magukkal ragadták a közönséget. A parkettet eleinte a gyerekek vették birtokba. Lelkesen mutatták meg tánctudásukat, sőt külön-külön énekeltek is, amit a zenekar élőben kísért. Megható volt látni, mennyire felszabadultan mozogtak és milyen örömmel töltötte el őket a szereplés.
A gyerekprogramot követő rövid szünet után a felnőttek következtek. Szinte mindenki felállt a tánctérre, és egy hatalmas körben kezdtük el az alaplépéseket. A Sergő zenekar énekese türelmesen tanította a lépéseket, miközben a zenekar élőben húzta a talpalávalót. Felemelő érzés volt látni, ahogy ismerősök és idegenek együtt mozdulnak, nevetnek, és egyetlen közösséggé kovácsolódnak. A körtánc csúcspontja az Ördög útja nevű tánc volt, amely mindenkit alaposan megmozgatott.
A zenekar egy hosszabb szünetet tartott a koncertje előtt. Ezt az időt én a gyerekekkel töltöttem a szomszédos teremben, ahol hatalmas lelkesedéssel bújócskáztak és fogócskáztak. A nevetésük, a futkosás és az őszinte vidámság külön színt adott az estének.
A koncert után ismét benépesült a tánctér, és szabad tánc vette kezdetét. Párokban vagy kisebb csoportokban tanulhattunk újabb mozdulatokat, miközben a zenekar szívvel-lélekkel játszotta a gyönyörű, hagyományos dallamokat. Az energia, az illatok, a hangulat és a zene egyszerre volt otthonos és felemelő. Párommal hajnalig roptuk a táncot és minden percét élveztük.
A szervezőkön látszott a gondosság és a szeretet, amellyel ezt az estét megteremtették. A táncház nem csupán egy program volt, hanem egy olyan közösségi élmény, amely összekötötte az itt élő magyarokat. Számomra felejthetetlen marad ez a nap, és alig várom a következő alkalmat, amikor újra együtt táncolhatunk.
