A program kezdeteként a cserkészindulót énekelve, és menetelve hoztuk be a a magyar, és az amerikai zászlókat. Ezután a csapat tavalyi életéről szóló előadást mutattunk be a közönségnek, amiben néptáncoltunk, énekeltünk, játszottunk, és persze rengeteget nevettünk.
A műsor után kezdetét vette svédasztalos vacsora, ahol malacpecsenye, többféle saláta, krumpli, kolbász és különböző tészták voltak felszolgálva. Ennél már csak a desszert okozott nagyobb örömet, megszámlálhatatlan féle sütemény, és gyümölcs közül válogathattunk kedvünkre. Vacsora után magyar zenekar játszott jobbnál jobb zenéket, közben a gyerekek izgalmas kézműves programon vehettek részt.
Az este igen jól sikerült, a kemény magot még az sem állította meg, mikor éjfél körül a zenekar abbahagyta a zenélést, hajnalig népdalokat énekeltünk, és zongoráztunk. Hálás vagyok, hogy részt vehettem a programon!
Egy héttel később emlékeztünk meg Seattle-ben az 1848-as forradalomra. A szokásos cserkészfoglalkozást, és magyar iskolát követte a műsor, ahol gyerekek, és felnőttek egyaránt gyönyörű verseket szavaltak, énekeltek, és zongoráztak. A rendezvény zárásaként pedig a Seattle-i néptáncosok mutattak be egy gyönyörű előadást, melyhez a koreográfiát Kertész Kíra, a Seattle-i ösztöndíjas készítette külön a megemlékezésre.
Az egész műsor igen meghatóra sikeredett. Persze innen sem távoztunk üres hassal, az ünnepély végén házi süteményekkel megrakott asztalról falatozhattunk.
