„Ma megemlékezünk Mindszenty József bíboros, hercegprímás születésének 125. évfordulójáról. Negyvenhat évvel ezelőtt telepedett le ebben a házban, kezdte meg szolgálatát az emigrációban; innen, a bécsi Pázmáneumból folytatta küzdelmét Istenért, egyházért, egész magyar népünkért, idekint és odahaza. Akárcsak egykor odahaza, külföldön is igazi jó pásztorként kereste és szolgálta híveit. Mindszenty bíboros mindmáig a keresztény helytállás, az apostoli buzgóság, a szabadság és a hazaszeretet eszményképe. Ma megragadjuk az alkalmat és imádkozunk boldoggá, szentté avatásáért is, hiszen az üldözött bíboros keresztény hitből fakadó, vértanúságig menő, kemény elkötelezettségével és egyháza iránti hűségével már rég kiérdemelte nemcsak a világ népeinek és nagyjainak az elismerését, hanem a hívek vallásos tiszteletét is” – fogalmazott a szentmise kezdetén elmondott bevezető szavaiban Cserháti Ferenc püspök.
A Pázmáneum kápolnája az alkalomra egészen megtelt. Körünkben volt a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének négy tagja: Kraetschmer Katalin, Schiedl-Kornis Luca, Stolberg-Stolberg Zsuzsanna és Kövi László, csatlakozott a megemlékezéshez Eva Maria Barki nemzetközi jogász, Wurst Erzsébet, az Ausztriai Magyarok Gazdasági Érdekközössége Kaláka-Club elnöke, Orbán Zoltán, az Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesületének elnöke feleségével, Nórával, Smuk András, az „Európa”-Club elnöke, Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgató-helyettese, Zombori István történész-muzeológus, a Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány kuratóriumi tagja, Dombó Dániel, a Cantus Arcis Kórus karnagya és sokan mások.
Részletek Cserháti Ferenc püspök szentbeszédéből
Mindszenty bíboros személye otthon és külföldön igazi jelképpé magasztosult: főpapi helytállásával és szenvedéseivel kiérdemelte, hogy a korabeli elnyomás alatt szenvedő magyar katolikus egyház és egész magyar népünk jelképévé váljon. Szenvedésének története: bebörtönzése, kegyetlen megkínzása, töretlen küzdelme Istenért, egyházért és népünk szabadságáért bejárta az egész világot és nagy elismerést váltott ki számára világszerte. Tisztelete azóta is tart és ma is sokan méltányolják, hogy a hitleri és a sztálini diktatúra idején szilárdan védte az Isten, az egyház és népünk ügyét, keményen ellenállt a vallást és kultúrát pusztító elnyomásnak, és ha kellett, akkor még a börtönt és ennek gyötrelmeit is vállalta meggyőződéséért.
A budapesti Amerikai Nagykövetség elhagyása után az emigrációba kényszerült bíboros egyedülálló felvilágosító munkát végzett Nyugaton a kommunizmussal szemben hiszékeny emberek körében. Magyar embernek talán sohasem volt az övéhez hasonló hírneve a nagyvilágban, és ezt lépten-nyomon tapasztalom, amikor hozzá hasonlóan járom a világot magyar testvéreim szolgálatában. Nevét ismerik, és nem csak a magyar körökben: a külföldiek szemében Mindszenty és a magyarság gyakran ugyanaz. Találóan fogalmazta meg ezt 1974. december 22-én Henry J. Ralph, a máltai lovagok nagykövete köszöntőjében a bíboros San Franciscó-i látogatása alkalmával: „Egyetlen szót sem tudok magyarul, mint ír-amerikai ember állok itt, mint San Francisco szülötte. Nagy emberre emelem poharam, e század egyik legnagyobb emberére, mert kifejezője ő az emberi nagyságnak” (Csonka Emil, A száműzött bíboros, 234–235. o.).
A külföldi száműzetésbe kényszerült bíboros nemcsak nagy elismerésben, tiszteletben részesült világszerte a magyarok és a nem magyarok körében, hanem egész Nyugatot behálózó lelkipásztori körútjaival, beszédeivel mindmáig meghatározta a nyugati magyarság és papjaik gondolkodásának irányvonalát. Mindszenty bíboros valóban „aggastyánként lett a világban szétszórt magyarság hű pásztora és igaz atyja” (sírfeliratának szavai szerint), míg 1975. május 6-án a bécsi irgalmasok kórházában Istenért, egyházért és hazáért, a Szent Pannóniáért lüktető szíve utolsót dobbant. Az igazság világraszóló hangját azonban azóta is hallatja. A külföldi magyarok püspökei, Irányi László és Miklósházy Attila a bíboros nyomdokain haladtak, és magam is ezt teszem, amikor hangját hallatom és az ő szellemében igyekszem szolgálni népünket. A szentéletű főpap szellemi örökségével így ma is bejárja a világot, felkeresi övéit, és ugyanarról beszél, mint korábban, amikor köztünk járt. Az ő szellemében működő külföldi magyar papok által folytatja küzdelmét Istenért, egyházért, népünkért határainkon belül és kívül, és igyekszik „megtartani magyarságában s hitében népünket” (végrendeletének szavait idézve). Ma is azt hirdeti, amit egykor: lelki megújulás nélkül nincs nemzeti fennmaradás, nincs üdvösséges jövő! „Ez végrendeletem – írja élete végén – azoknak, akikkel találkoztam, akik hallottak rólam, vagy akik elkerültek: [...] teremtsünk keresztény hitre épülő egyházi közösséget. […] A gyermek kapjon a családban, a hétvégi iskolában [...] krisztusi hitet magyar nyelven, magyar öntudatot... Mindezt gyűlölet és ellenséges érzés nélkül, csak munkával, hitben és áldozatban.” Üzenetét maga szavatolja: „Amit e sorokkal lelketekre akarok kötni, ezért éltem, ezért élek és imádkozom itt és az örökkévalóságban" (Mindszenty József, Hirdettem az Igét, MA, Vaduz, 1982, 230–231. o.).
Mindszenty József bíboros szellemi örökségével ma is bejárja a világot, és papjai által továbbra is azt sürgeti, amit egykor: Isten, egyház és a magyarság szeretetét. Azokra az egyetemes keresztény és nemzeti értékekre emlékeztet, amelyeket őseink is nagyra becsültek; amelyekért felkeltek és életüket áldozták.
Mindszenty József bíboros emlékét ezért nem elég csak felidézni, életét és tanítását nem elég csak megcsodálni, abból merítenünk is kell: eleven hitet, reményt, szeretetet. Bécsi megemlékezésünk is akkor lesz hozzá méltó, ha a bíboros iránymutatását elfogadjuk és követjük: ha Krisztus fényében szemléljük az embert és a világot. Ha nem egy-egy érdekcsoport elfogultságával, hanem a mindenkit elfogadni és mindenkivel kiengesztelődni kész szeretet bátorságával nézzük múltunkat és jelenünket. Mindszenty bíboros ebben is példát adott. Tudott szeretettel és megértéssel szólni azokról is, akiket megtört az üldözés, akik gyengék voltak vagy elestek. Szent Péter utóda iránt mindig engedelmes volt, akkor is, amikor ez lelkileg nehezére esett!
Befejezésül kérjük az Egek Urát, hogy legyen az isteni igazság, amit életében hittel szolgált, ma is éltető erő, lelki megújulás, megbékélés és bizalom forrása mindannyiunk számára! Ugyanakkor imádkozunk is, hogy mihamarabb valóra váljon Boldog VI. Pál pápa próféciája: „Ha majd lecsillapul a szenvedélyek kavargása, a történelem megadja személyének azt a helyet, amely megilleti” (Csonka Emil, A száműzött bíboros, 258. o.).
„Áldd meg, Urunk, a magyarságot!”
A szentmisén nagyböjti, bűnbánó lélekkel és örvendező hálaadással így fordultunk a történelem Urához, amikor megemlékeztünk a minden üldöztetésben hűséges főpásztorról, a XX. század magyar történelmének fehér vértanújáról, születésének 125. évfordulóján:
- Kérünk, Urunk, legyen az Egyház, a Pápa, a püspökök, a papok a Szentlélek által egyesítve, irgalmad művének folytatója! Segíts, hogy hűségben és hősiesen szolgáljunk Téged, az embereket és az igazságot!
- Add, Urunk, hogy ez a Húsvét előtti bűnbánati-készületi idő segítse elő minden közösségben az ellentétek feloldódását, a széthúzás megszűnését, a kiengesztelődést!
- Hálát adunk a hősök előttünk járó nemzedékéért, köztük boldog Meszlényi Zoltán, boldog Apor Vilmos, boldog Bogdánffy Szilárd, boldog Scheffler János, boldog Batthyány-Strattmann László, boldog Salkaházi Sára, Isten Szolgája Márton Áron és Isten Szolgája Mindszenty József bíboros hitből fakadó, tanúságtevő életéért. Segíts, Urunk, hogy példájukat kövessük, közbenjárásukat tapasztaljuk és a két nagy főpapot is mielőbb a szentek és boldogok sorában tisztelhessük!
- Áldd meg, Urunk, a magyarságot, add, hogy mindig legyen legalább egymillió imádkozó magyar, és segíts minket határoktól függetlenül, hogy egységben, békében éljünk, őrizzük hagyományainkat és építsük nemzetünket!
- Hallgasd meg a reménytelen helyzetbe került, jogaitól megfosztott, üldözött testvéreinkért szóló állhatatos kérésünket! Adj nekik enyhülést, szolgáltass nekik igazságot, és add, hogy szabadságban és békében élhessenek!
Magyarok Nagyasszonya, valamint a magyar szentek és boldogok közbenjárására kérünk, Urunk, hallgasd meg imánkat, szenteld meg igyekezetünket, erősítsd meg akaratunkat, vidd sikerre vállalkozásainkat, tedd újra naggyá és szentté sokat szenvedett magyar népedet – hangzottak a hívek könyörgéseit összefoglaló szavak.
A szentmise az Isten Szolgája Mindszenty József bíboros boldoggá és szentté avatásáért szóló imával – „Istenünk, te Mindszenty József bíborost arra választottad ki, hogy az üldöztetés idején mindhalálig hűséges főpásztor legyen: az igazság és a szeretet tanúságtevője. Hívő néped örömére add meg, kérünk, hogy őt mielőbb Egyházunk szentjei között tisztelhessük. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen” – és a Máltai lovagok imájával, valamint a Boldogasszony anyánk közös eléneklésével ért véget.
*
Hangverseny Mindszenty József bíboros-hercegprímás születésének 125. évfordulóján
Mindszenty József bíboros-hercegprímás születése 125. évfordulójának napján, 2017. március 29-én, szerdán este 18.30-kor a Collegium Pázmáneum dísztermében ünnepi hangversenyt ad Antal Sándor (brácsa) és Eva-Maria Radl (brácsa). Zongorán közreműködik: Maria Vigilante. A koncerten Johannes Brahms, Bartók Béla, Mathias Rüegg és Antonin Dvořak művei csendülnek majd fel. A Pázmáneum és a művészek minden érdeklődőt szeretettel várnak!
