Vers mindenkinek
"A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg, nem is őrizni, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket." - Sebő Ferenc megszívlelendő szavai visszhangoznak a fejemben. Christchurchben ezen a napon Magyarországról, azon belül pedig a magyar kultúráról emlékeznek meg. Na nem azért, mintha beteg, vagy halott lenne, nagyon is él! Július 14. fontos az itteni magyarok számára, ekkor ünneplik a Magyar Kultúra Napját. Ez a nap azért fontos, mert ilyenkor közvetlenül tudnak a magyar kultúrához, mint forráshoz fordulni, amely kontinenseken, tízezer mérföldeken át is összekötő kapocs az anyaország és a diaszpóra között. A forrás közvetítője pedig a nyelv, amely egyedülálló jellegzetességével képes egymástól elszakadt embereket is egy közösségbe fogni és távol a hazától megtartani magyarnak, megőrizve ezáltal nemzeti identitásunkat és kulturális örökségünket. Ahogy Széchenyi István mondta: nyelvében él a nemzet.
Idén 100 éve, hogy meghalt a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja Ady Endre ezért azt gondoltam, hogy halálának centenáriumán az ő verseiből válogatunk és adunk elő felváltva, ki szavalva, ki felolvasva.
A rendezvény a klub elnökének megnyitó beszédével kezdődött, majd bemutattam és méltattam Ady Endrét, elhelyezve őt a magyar irodalom panteonjában. A felvezető után verseket szavaltam és olvastam fel, válogatva köteteiből és különböző korszakaiból. Sikerült megnyerni az ügynek Vicsai Enikőt a klub pénztárosát, illetve egy klubtagot, Nagy Gellértet, így ők is bátran vállalták, hogy kiválasztanak egy verset, amit elmondanak. Sőt Gellért – mivel Ady a kedvenc költője – kultúrtörténeti adalékokat is hozott, illetve párhuzamot vont Ady világlátása és bizonyos, a mai világban folyó események, a világ általános értékrendje között, rendkívül érdekes megvilágításba helyezve múltat és jelent. Az elhangzott versek között Max Tóth, a klub alelnökének unokája játszott zongorán, Liszt darabokat előadva. Huszonketten jöttek el az eseményre, ami itt már nagy számnak mondható, és kitartottak a rendezvény végéig.
Az előadások nagy tetszést arattak, legalább akkorát, mint a rendezvény végére elkészült paprikáskrumpli és a desszertnek felszolgált lekváros palacsinta.
A Magyar Kultúra Napja így vált teljessé, magában foglalva a magyar irodalmi, zenei és gasztronómiai élvezeteket.
