Sokak életét nagyban meghatározó időszakra emlékezünk meg októberben. Az itt élők közül sokak számára, akik az 1956-os események következtében kerültek távol szülőföldjüktől, ez az alkalom különösen sokat jelent. Néhányuk számára október 23. nemcsak történelem, hanem a személyesen átélt történésekre való visszaemlékezés napja. Az események jelentőségét, melyekre októberben emlékezünk, jól érzékeltette, hogy közel 300 magyar volt vendége a Calgary-i Magyar Ház ünnepi műsorának.
Megemlékezésünk délután fél 3-kor vette kezdetét. A hagyományokhoz híven szervezeteink képviselői, meghívott vendégeinkkel közösen, koszorúzással nyitották meg ünnepi műsorunkat.
Tartalmas műsorral tisztelegtünk ’56 előtt, amelyben kicsik és nagyok egyaránt részt vettek. Előbb a cserkészek léptek színpadra, akik énekszóval és az 1956-ban történtek nemzetközi visszhangját idéző gondolatokkal emlékeztek meg az eseményekről.
Ezután a Bethlen Gábor Magyar Nyelviskola legkisebbjeié, az óvodásoké volt a színpad, majd az iskolások verses, ünnepi megemlékezése következett.
Hallhattunk személyes sorsokról beszámoló, az ’56-ban megélt viszontagságokról, nehézségekről szóló emlékezést, majd a Kormorán együttes volt művészei énekeltek néhány dalt.
Ösztöndíjasként én kaptam a megtisztelő műsorvezetői feladatot, emellett elszavaltam Kecskési Tollas Tibor Bebádogoztak minden ablakot című nagyszerű versét. Olyan vers ez, amelynek elhangzása már-már hagyomány itt, a Calgary-i megemlékezésen. Megtisztelő volt megkapni ezt a feladatot.
Calgary magyar közössége több tánccsoporttal is büszkélkedhet, akik táncos műsorral rótták le tiszteletüket. Előbb a Bartók tánccsoport fiataljai, majd a Nádihegedű Magyar Népművészeti Műhely műsora következett, akik előadásukkal azt mutatták be, milyen lehetett az 1956-ban történtek részese lenni gyerekszemmel. Műsorukat rövid, de annál megindítóbb kis vetítéssel zárták, amely sokak szemébe könnyet csalt. Méltó lezárása volt ez ünnepi megemlékezésünknek.
