Július 25-én kaptam a hírt, hogy ösztöndíjasként New York lesz az állomáshelyem. A város, amelyik sosem alszik, és ahol még sosem jártam. Kíváncsian és izgatottam vártam a találkozást azokkal, akikkel a következő kilenc hónapban együtt dolgozom majd: az Arany János Magyar Óvoda és Iskola (https://hungarianschoolnyc.com) pedagógusaival, az oda járó gyerekekkel, valamint az AMIT (https://amit-ny.org) (Amerikai Magyar Iskolák Találkozója) szervezet vezetőivel és tagjaival.
Szeptember 18-án késő éjjel érkeztem meg New Yorkba. Az első, éjféli „randevúm” a várossal nem volt zökkenőmentes: a reptéri „fehér szobában” a bevándorlási hivatal munkatársai másfél óráig tanakodtak azon, érdemesnek találnak-e arra, hogy az elkövetkezendő hónapokban városuk vendégszeretetét élvezhessem. Végül úgy döntöttek − mivel kiálltam a türelem próbáját, és a dokumentumaim is megfelelőek − megadják nekem ezt a lehetőséget. Nagy szerencsémre a főbérlőm hajlandó volt (helyi idő szerint) éjfélig várni rám, így nem kellett éjszaka az ismeretlen városban bolyonganom, hogy eljussak Queensbe, ahol jelenleg lakom.
Az elmúlt egy hónap mozgalmas volt, sok új találkozást, élményt és tapasztalatot hozott az életembe. Már rutinosan közlekedem a metrón, amely 24 vonalon 373 kilométer hosszan szeli át ezt a hatalmas várost. (A hétvégén mindig terelések vannak, kimaradnak járatok, ezért szombatonként korán indulok, hogy Queensből időben beérjek Manhattanbe – ahol a hétvégi iskola van −, ami terelések nélkül is egy óra). Sokan kérdezik tőlem, hogy milyen New York? Erre a kérdésre nehéz válaszolnom, mert olyan érzésem van, mintha párhuzamosan több városban élnék egyszerre: szimultán időutazás a közelmúltba (pl.Queens, Brooklyn egyes részei) és a jelen-jövőbe (Manhattan).
Tetszik a sokszínűség, hogy a lakókörnyezetemben hol oroszul, hol spanyolul, hol egyéb nyelveken szólnak hozzám, hogy kedvesek és nagyon segítőkészek az emberek. Azt viszont nehezen fogom megszokni, hogy – mint a filmekben − el kell mennem egy mosodába, ha mosni akarok, azt meg főképpen, hogy nem lehet Túró Rudit kapni. Itt a hét valóban a vasárnappal kezdődik, mert minden nyitva van, még a fodrászszalonok is.
Ahogy már a bevezetőben is említettem, két szervezetnél tevékenykedem. A megérkezésem után két nappal, szeptember 20-án, az Arany János Magyar Óvoda és Iskola (a továbbiakban: AJMOI) által szervezett családi pikniken vettem részt a Central Parkban. Ez az esemény hagyományosan a tanévnyitó, amely alkalmat ad arra, hogy megismerkedhessenek és kötetlen formában beszélgethessenek egymással a vezetőségi tagok, pedagógusok, szülők és gyerekek. Jó volt látnom, hogy régi diákok is örömmel jöttek egykori hétvégi iskolájuk rendezvényére.
Még aznap délután néhány kollégával és vezetőségi taggal felkerestük a tanórák helyszínét, az All Souls Templom iskoláját. Az órákat az iskola bérelt termeiben tartjuk szombatonként 9:30-tól 12:30-ig. Ebben a tanévben hetvenöt gyermeket írattak be a szülők. Köztük vannak bölcsisek, ovisok és általános iskolások. Én a legnagyobbakkal (9−13 évesek) foglalkozom, ők tízen vannak. Az első óránk szeptember 27-én volt, ahol megbeszéltük, hogy sok egyéb kiegészítő anyag mellett Majoros Nóra A néma táltos c. regényét fogjuk feldolgozni fejezetről fejezetre, játékos formában. A gyerekeknek hoztam otthonról Túró Rudit, aminek annyira örültek, hogy pillanatok alatt megették. Olyan gyorsan történt mindez, hogy időm sem volt megörökíteni a boldog pillanatot.
A szülőknek e-mail formájában heti rendszerességgel részletesen beszámolok az órák menetéről, csatolom a különböző interaktív, játékos feladatlapokat, hogy otthon is tudjanak ismételni a gyerekekkel. Volt már „kimenős” óránk is: a New York-i Magyar Ház meghívására részt vettünk egy, a Jókai-emlékév alkalmából szervezett előadáson. Nagyon élvezem az AJMOI támogató közegét, a gyerekekkel való foglalkozásokat: sokat tanulok tőlük és róluk.
A másik szervezetem az Amerikai Magyar Iskolák Találkozója (a továbbiakban: AMIT). Itt a legfőbb feladataim közé tartozik különböző tananyagok folyamatos fejlesztése, játékos feladatok készítése az AMIT által kidolgozott oktatási programtervhez, a Magyar Alapozóhoz. Ezen kívül igyekszem segíteni az idei módszertani konferenciájuk szervezésében, amelyre november 23-án, online formában kerül sor.
És mennyi időm marad a várossal való további ismerkedésre, ha már egyszer kiérdemeltem vendégszeretetét? Egyelőre nem sok, de végül is van még rá néhány hónapom.
