Az ünnep alkalmával egy perces néma főhajtással tisztelegtek a résztvevők a hősök emléke előtt az udvaron, az 1956-os év emlékére állított kopjafánál. A koszorúzások, gyertyagyújtások után pedig felcsendült a „Boldog Asszony Anyánk” régi magyar himnusz.
Ezt követően kávé, üdítő, aprósütemény várta a megjelenteket, a kötetlen beszélgetések eltartok volna késő estig, de Karakas Zoltán (KCsP ösztöndíjas) kecskeduda nótája jelezte, folytatódik az ünnepi műsor. Horváth Ottó, az egyházközség nevében köszöntötte a vendégeket, majd Ifj. Klement Kornél, a BUOD elnöke, mint házigazda idézte fel a kort, a nehéz időkben is erőt adó magyar humor segítségével. Kardos Levente konzul a Düsseldorfban élő magyarok üdvözletét hozta az ünnep alkalmából. Elmondta, hamarosan fogadó nap lesz Frankfurtban.
A beszédeket, köszöntőket a 84. sz. Lehel Vezér Cserkészcsapat őrsvezetői (Klement Réka, Klement Bálint) irodalmi felolvasásaik színesítették, levetítették a magyarországi forradalmi eseményekre dallal emlékező Lazio Roma futbalszurkolóinak megható indulóját, de volt még dudaszó és közös éneklés a forradalmárok kedvelt ’48-as nótáiból is. Az ünnepi beszédet Pánczél Károly, a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának (NÖB) elnöke tartotta. Szavaival méltatta az 56-os generációt, melynek megbecsült munkája révén otthont, békét találtak német földön, s a mai második, harmadik generáció is tisztelettel adózik a szabadságért életüket adó hősök előtt.
Bizottsági munkájának ismertetésében kiemelte, az anyaország igenis számít a távolban, magyarságtudatukkal együtt élő magyarokra, ahogy ők is számíthatnak a haza sorsát lelkükön viselő magyarokra. Végül Ifj. Barcsay Ákos, pedagógus, a mainzi cserkészcsapat alapítója fogalmazta meg érzéseit az ünnep kapcsán, mint aki az 56-os szülök gyermekként már Németországban látta meg a napvilágot. Az ünnep a Himnusz eléneklésével zárul
