Az ösztöndíjasként eddig megismert francia-magyar szervezetek mindegyikében találkoztam olyan magyarokkal, akik 1956-ban, 18-19 évesen harcoltak Budapest utcáin Magyarország szabadságáért. Minden estben megdöbbenéssel hallgattam végig elbeszéléseiket olyan történelmi eseményekről, amelyeket eddig csak tankönyvekből és fekete-fehér filmkockákról ismertem.
Az idei ünnepség nemcsak a kerek évforduló miatt volt számomra különleges, hanem mert három megemlékezésen is volt alkalmam részt venni Franciaország különböző pontjain. Október 16-án az 1956-os Magyar Forradalom Francia-Magyar Emlékbizottsága által a párizsi Champ-Elysées-n tartott koszorúzáson, október 23-án Rhone Alpes-i Francia-Magyar Baráti Egyesület lyoni megemlékezésén, végül november 5-én Strasbourgban.
A Strasbourgi Magyar Kultúregyesület megemlékezése a Salle Notre-Dame-ban este 7-órakor vette kezdetét. Megtiszteltetés volt számomra, hogy a „Hazám, hazám, csendes hazám” kezdetű népdal eléneklése után a kultúregyesület elnöke, Jacky-Szalóki Anna ünnepi köszöntőjében bemutatott az egyesület tagjainak, mint a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasát.
A megemlékezés a történelmi események felidézésével folytatódott, amelynek első részében dokumentumfilm vetítésre került sor. A film francia és magyar nyelven foglalta össze az 1956-os események előzményeit, a harcokat és azok következményeit, így a francia szimpatizánsok is átfogó képet kaphattak a történelmi eseményekről.
Érdekes volt megélni, ahogy a film után Baráth Károly bácsi a sorok közül felpattanva felkiáltott: „Nagyon jó volt a film! Kérem, ez pontosan így történt!”. Majd felidézte saját történetét. Ezután Bombola Mihály bácsi folytatta, aki ebből az alkalomból súlyos betegsége ellenére, saját felelősségére hagyta el a kórházat, hogy ott lehessen közöttünk. „Mi mindannyian azt hittük, hogy másnap, hétfőn reggel bemegyünk az egyetemre és minden folytatódik tovább.” – mondta lassan, nehézkesen. Hangjából és tekintetéből ugyanakkor tisztán kivehető volt, hogy mélyen legbelül ma is kristálytiszta emlékeket őriz a történtekről.
A rendezvény második felében Jensen-Magyar Kinga az Európa Tanács mellett működő Magyar Képviselet első beosztott diplomataasszonya franciául és magyarul tartott beszédében köszönte meg a jelenlévő forradalmároknak hősies áldozatvállalásukat. A megemlékezés ünnepélyes része a Chambre Musicale együttes koncertjével zárult.
Az ünnepség állófogadással, kötetlen baráti beszélgetéssel zárult. Azt hiszem, csak most, otthonomtól távol sikerült igazán megértenem és átélnem az október 23-i események jelentőségét. Az itt folytatott beszélgetésekre pedig egész biztosan sokáig emlékszem majd.
