Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából tartott megemlékezés Strasbourgban

/ Angyal Réka /
angyal.reka képe
Az elmúlt évtizedek politikai fordulatai után a Magyarországot elhagyni kényszerülők sok esetben választották Franciaországot célállomásnak. Az ide emigrálni kényszerült magyarok nagy része az '56-osok generációjába tartozik. Ezért nem meglepő, hogy az október 23-i forradalom és szabadságharc évfordulója kiemelten jeles ünnep a helyi magyar közösségekben.
1956-os megemlékezés Strasbourgban1956-os megemlékezés Strasbourgban1956-os megemlékezés Strasbourgban1956-os megemlékezés Strasbourgban

Az ösztöndíjasként eddig megismert francia-magyar szervezetek mindegyikében találkoztam olyan magyarokkal, akik 1956-ban, 18-19 évesen harcoltak Budapest utcáin Magyarország szabadságáért. Minden estben megdöbbenéssel hallgattam végig elbeszéléseiket olyan történelmi eseményekről, amelyeket eddig csak tankönyvekből és fekete-fehér filmkockákról ismertem.

Az idei ünnepség nemcsak a kerek évforduló miatt volt számomra különleges, hanem mert három megemlékezésen is volt alkalmam részt venni Franciaország különböző pontjain. Október 16-án az 1956-os Magyar Forradalom Francia-Magyar Emlékbizottsága által a párizsi Champ-Elysées-n tartott koszorúzáson, október 23-án Rhone Alpes-i Francia-Magyar Baráti Egyesület lyoni megemlékezésén, végül november 5-én Strasbourgban.

A Strasbourgi Magyar Kultúregyesület megemlékezése a Salle Notre-Dame-ban este 7-órakor vette kezdetét. Megtiszteltetés volt számomra, hogy a „Hazám, hazám, csendes hazám” kezdetű népdal eléneklése után a kultúregyesület elnöke, Jacky-Szalóki Anna ünnepi köszöntőjében bemutatott az egyesület tagjainak, mint a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasát.

A megemlékezés a történelmi események felidézésével folytatódott, amelynek első részében dokumentumfilm vetítésre került sor. A film francia és magyar nyelven foglalta össze az 1956-os események előzményeit, a harcokat és azok következményeit, így a francia szimpatizánsok is átfogó képet kaphattak a történelmi eseményekről.

Érdekes volt megélni, ahogy a film után Baráth Károly bácsi a sorok közül felpattanva felkiáltott: „Nagyon jó volt a film! Kérem, ez pontosan így történt!”. Majd felidézte saját történetét. Ezután Bombola Mihály bácsi folytatta, aki ebből az alkalomból súlyos betegsége ellenére, saját felelősségére hagyta el a kórházat, hogy ott lehessen közöttünk. „Mi mindannyian azt hittük, hogy másnap, hétfőn reggel bemegyünk az egyetemre és minden folytatódik tovább.” – mondta lassan, nehézkesen. Hangjából és tekintetéből ugyanakkor tisztán kivehető volt, hogy mélyen legbelül ma is kristálytiszta emlékeket őriz a történtekről.

A rendezvény második felében Jensen-Magyar Kinga az Európa Tanács mellett működő Magyar Képviselet első beosztott diplomataasszonya franciául és magyarul tartott beszédében köszönte meg a jelenlévő forradalmároknak hősies áldozatvállalásukat. A megemlékezés ünnepélyes része a Chambre Musicale együttes koncertjével zárult.

Az ünnepség állófogadással, kötetlen baráti beszélgetéssel zárult. Azt hiszem, csak most, otthonomtól távol sikerült igazán megértenem és átélnem az október 23-i események jelentőségét. Az itt folytatott beszélgetésekre pedig egész biztosan sokáig emlékszem majd.