Államalapításunk ünnepén a világ minden táján felcsendül a magyar Himnusz, összekötve a magyar közösségeket és erősítve a kötelékeinket. Nincs ez másként Brazíliában sem, a São Paulo-i magyar közösség körében.
A hagyományoknak megfelelően a Colégio Santo Américóban, azaz a Szent Imre Kollégiumban tartottuk meg a rendezvényt augusztus 23-án. A helyszín érdekessége, hogy az iskola magyar alapítású, és a mai napig a Pannonhalmi Bencés Főapátság alá tartozik, ahonnan rendszeresen meg is látogatják a kollégiumot.
A rendezvény előtt már napokkal megkezdtük a készülődést a résztvevők vendégül látására, hiszen a színes műsorok után székelykáposzta és almáspite várta a közel 300 fős közönséget. A napot egy részben magyar nyelven megtartott szentmisével kezdtük, majd egy gazdag kulturális program következett.
Az eseményt Rákóczi Dániel, a São Pauló-i Magyar Főkonzulátus első beosztott konzulja nyitotta meg ünnepi beszédével, majd rövidesen a São Pauló-i Magyar Kórus énekelt. Az a megtiszteltetés ért, hogy én is közöttük állhattam. Elhangzott az István, a király című rockoperából a „Felkelt a napunk”, valamint Kiss Kata „Magyar vagyok” című száma gitár- és zongorakísérettel, majd a „Kocsi, szekér, kocsi, szán” és a „Kis kece lányom” című népdalok citeraszó mellett. A kórust Láng Janka gyönyörű népdalcsokra követte, a Pántlika Táncegyüttes pedig két táncot is előadott. Először egy kalotaszegi, majd egy káprázatos kalocsai táncot, amelyben a táncosok a saját, illetve a hímzőkör által készített gyönyörű, színes kalocsai népviseletben léptek fel. A műsort Felipe Secamilli hegedűtanár tanítványai zárták egy igazán emlékezetes előadással, amelyben Bartók zeneművei is felhangzottak.
A műsor után a diaszpóra tagjai az önkéntesek által készített ebéd mellett beszélgettek, sokszor rég nem látott barátaikkal. A felállított magyar boltban pedig bor, rétes, paprika és még rengeteg hazai íz közül választhattak.
Felejthetetlen élmény volt a São Pauló-i közösséggel együtt ünnepelni az államalapításunkat, a Kárpát-medencétől oly távol, és mégis oly közel érezve magam hozzá.
