Árpád népe meghódítja a Kárpát medencét

Avagy táborozik az 51. számú Munkácsy Mihály Cserkészcsapat

/ Kolozs Eszter /
kolozs.eszter képe
Egy napsütéses szerda délelőtt messze földről összesereglett Árpád népe, hogy vezérüket követve nekivágjanak az ismeretlennek, és elfoglalják a Kárpát medencét!
Készülnek a tábori pólókTúrán a cserkészekDúl a partizán háborúMályvacukor sütögetés és népdaléneklés a tábortűznél

Eseménydús, hadgyakorlatban, vérszerződésben, terepfelderítő portyázásban, magyarsági ismeretek elsajátításában, hadi induló írásban gazdag néhány nap után pedig kijelenthetjük, hogy a küldetés sikerrel járult: a honfoglaló magyarok új hazát találtak népüknek, küldetésük beteljesítésével pedig boldogan tértek haza családjaikhoz szerető adeleiei otthonaikba.

Fordítsuk le, és avassunk be kedves olvasóinkat is, hogy pontosan mi is történt az 51. számú Munkácsy Mihály cserkészcsapat tagjaival a tavaszi szünet alatt! Az éves cserkésztábornak ezúttal Shiloh Hills adott otthont, amely gyönyörű természeti adottságaival, és nem utolsó sorban kényelmes, emeletes ágyas szobáival ideális helyszínt biztosított a négy napos cserkésztábornak. A békés jelzőt természetesen szerda délután egy óra után már csak korlátozottan lehetett használni, érkezésünk után ugyanis hamar betöltötte a gyerekzsivaj a csendes erdőket, s bizony a helyszín jellegzetességeként fel-fel bukkanó koalák, és kenguruk is jobbnak látták nem elődugni orrukat szombati távozásunkig.  

Mint már a bevezető is elárulta, az idei tábor a Honfoglalás köré épült, aminek köszönhetően a cserkész ismeretek (csomózás, tűzrakás, alakizás) mellett a táborozó gyermekek megismerkedhettek a rovásírás rejtelmeivel, a honfoglalás köré épülő mondákkal, és még tarsolyt is készíthettek agyagból. Természetesen a tanulás mellett a mozgás, és a játék is szerepet kapott, jó cserkészek (és felderítő magyarok) lévén nagyokat túráztunk, sikeresen megküzdöttünk egy akadálypályával, hadi-, és labdajátékokat játszottunk, esténként pedig jó ízűen sütögettük pillecukrainkat a tábortűz lángjainál, és mivel jó ebédhez szól a nóta, a tábortűznél sem maradhattak el a szebbnél szebb magyar népdalok.

Mint tudjuk, jó társaságban rohan az idő, s ez fokozottan igaz, ha az ember jó társaságban jobbnál jobb programokon vesz részt, így hát egy pillantás alatt elérkezett a szombat délutáni hazaindulás, aminek talán a tábor többi lakója, és a nyugalmukat visszakapó koalák örültek, de a táborozó cserkészek annál kevésbé. Tudván azonban, hogy lesz még tábor és sok hasonló élmény vár a jövőben is ránk, boldogan, sok szép emlékkel a hátunk mögött (és egy meleg zuhany reményével) tértünk haza egy igazán tartalmas, jól sikerült tábor után.