Szabó Magda a legnépszerűbb magyar szerző a nemzetközi irodalmi színtéren. Regényeittöbb mint negyven nyelvre fordították le, amivel olyan világhírű magyar írókat is megelőzött,mint a Nobel-díjas Kertész Imrét és az európai, majd amerikai emigrációba vonult Márai Sándort. Külföldön a “Régimódi történet”, az “Abigél” és “Az ajtó” is valamennyi nagy könyvesbolt kínálatában megtalálhatók a nagy irodalmi klasszikusok polcán. Azt azonban már kevesebbentudják, hogyan és kinek köszönhetően indult el az a folyamat, ami Szabó Magdát a magyar irodalom határain túl is népszerűvé, sőt világhírűvé tette.
Ahogy az üzleti életben, úgy a kultúra területén is előfordul, hogy egy-egy közös ismerős vagy baráti ajánlás sorsfordító jelentőséggel bírhat. Magyar nyelven írni egyszerre páratlan lehetőség és kihívás, hiszen a nyelvünk rendkívül gazdag és kifejező, ugyanakkor kevesen beszélik, így különösen nehéz magyar szerzőként nemzetközi hírnévre szert tenni. Ezért van gyakran szüksége egy „kapunyitóra”, aki közvetít a külvilág felé.
Szabó Magda esetében ez a személy, aki a világirodalom számára “felfedezte őt” a svájci Nobel-díjas író és költő, Hermann Hesse volt. “Freskó” című regényét 1958-ban írta, viszont a Kádár-rendszer kultúrpolitikájától való félelem és a véleményszabadság elnyomása miatt 1973-ig nem jelenhetett meg. A fordulatot az jelentette, hogy a regény kéziratát már a megírása évében sikerült titokban külföldre küldeni. Ennek a német nyelvű műfordítása került Hermann Hesse íróasztalára, ami olyan nagy hatást gyakorolt rá, hogy felhívta a nyugat-németországi kiadójának vezetőjét, akinek úgy hívta fel a figyelmét felfedezésére, hogy „fogtam nektek egy aranyhalat, szőröstül-bőröstül vegyétek meg, és vigyázzatok rá”.
Az „aranyhal” Szabó Magda volt. Hesse annyira lelkesedett érte, hogy a regényei német kiadásának előszavát is maga írta és ezzel jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy mind az irodalomkritikusok, mind a szélesebb olvasóközönség előtt bemutathassa a magyar irodalom feltörekvő regényíróját.
A nemzetközi elismerés paradox módon akkor érte, amikor Magyarországon ideológiai fenntartások övezték a munkásságát. Szabó Magda női szereplői erős és önálló karakterek, akik gyakran szembemennek a hatalommal, ami a korabeli kultúrpolitika számára kényelmetlen volt. Az európai hírnév azonban nemcsak irodalmi, hanem politikai védelmet is jelentett számára, amit Szabó Magda úgy fogalmazott meg, hogy „bajba sodorhattak, de már túl késő volt megölni; ott voltam a nemzetközi sajtóban.”
Szabó Magda nemzetközi sikereit Hermann Hesse mellett egy másik váratlan svájci kötődésű személy is meghatározta. Haldimann Éva a Neue Zürcher Zeitung munkatársa volt, amikor kapcsolatba került Szabó Magda műveivel. Megismerkedésük úgy kezdődött, hogy az emigrációban élő magyar irodalomkritikus és műfordító írta meg az első recenziót a “Freskó” című regényről, később pedig többek között “Az ajtót” és a “Katalin utcát” is németre fordította. 1970-ben a fordítások hatására Szabó Magda köszönőlevelet írt kritikusának, majd újabb levelezésbe kezdtek, ami egyre gyakoribbá vált és évtizedekig tartó mély és meghitt barátság fejlődött ki belőle.
Csak ritkán találkoztak személyesen, ezért elsősorban levélben tartották a kapcsolatot. 1970 és 2005 között 165 levélváltás történt közöttük, melyeket 2010-ben egy kötetben ki is adtak. Egyik levelében Szabó Magda így írt svájci magyar barátnőjéről, akire rokon lélekként tekintett: „rengeteget gondolok Rád, és néha eltűnődöm, milyen érdekes, hogy Neked semmit se kell és kellett soha magyarázni, mindjárt megértetted a játékaimat, mintha a kishúgom volnál…”.
Ez a szoros barátság nemcsak a személyes bizalmon, hanem a közös irodalmi küldetésen is alapult. Haldimann Éva műfordítóként ugyanis nem csak egyszerűen lefordította, hanem úgy alkotta újra Szabó Magda mondatait, hogy azok a német nyelvű olvasók számára is ugyanolyan lélekkel és erővel hassanak, mint az eredeti.
Hermann Hesse telefonhívása a német kiadójával és személyes könyvajánlói, valamint Haldimann Éva kritikái és műfordításai nélkül talán sokkal tovább tartott volna, hogy rendkívüli tehetsége ellenére mind az öt kontinens felfedezze Szabó Magda női hőseinek bátorságát, erkölcsi tartását és azt a különleges érzékenységet, amellyel a női sorsok mindennapi küzdelmeit és csendes, de szilárd erejét ábrázolta.
