Ausztrália földjén, ahol a természet törvényei az otthonitól merőben eltérő rend szerint alakulnak, rendhagyó módon köszöntött be az április. Különleges tapasztalás volt megélni a szubtrópusi ősz kezdetét: a harmincfokos, meleg időjárás sűrűjében a természet ereje elemi módon mutatkozott meg. Olyan mértékű felhőszakadások tanúi voltunk, mintha az ég csatornái dézsából zúdították volna az áldást a tájra, mégis, ezen elemi erők közepette is a közösség összetartó ereje bizonyult a legszilárdabbnak.
Áprilisi tevékenységünk fókuszpontja a Brisbane-i Magyar Házban rendezett húsvéti zenés piknik volt, mely a távolság ellenére is a magyar lélek legnemesebb hagyományait idézte meg. Az ünnep fényét három kiváló zenész és énekes közreműködése emelte, akik játékukkal valóságos kertbéli mulatságot varázsoltak körénk. Kora reggeltől kezdve lüktetett az élet: az előkészületek során mindenki kivette a részét a munkából, a konyhában és a szabad tűz mellett egyaránt a szorgalom uralkodott.
Itt kell mély tisztelettel meghajolnunk a főszakácsaink tudása és áldozatos munkája előtt. Az általuk kreált menüsor – a mélyvörös marhapörkölt, a dús székelykáposzta, a selymes csirkeragú és gombapörkölt, valamint a hagyományos húsvéti hústál és még a házi sajtos pogácsával – nem csupán étkezés, hanem a gondoskodás és a hazai ízek netovábbja volt.
Míg a felnőttek az asztal mellett és a táncparketten találták meg az ünnep örömét, addig a legkisebbekkel elmélyülten alkottunk: húsvéti képeket készítettünk és hagyomány hűen tojást festettünk. Megnyílt az ugráló vár is. A gyermekek őszinte kacagása és az ugrálóvárban lobogó copfok látványa és hatalmas kacajok tették teljessé a napot, és még a Nyuszi is ellátogatott hozzánk. Ez az esemény ismételten bebizonyította: bárhol is éljünk a világban, hagyományaink és közösségi felelősség vállalásunk szilárd hidat képeznek a múltunk és a jövőnk között.
A másik legmeghatározóbb élménye az áprilisnak a Toowoomba vidékén rendezett diaszpóra gyermektábor volt. A helyszín hamisítatlan ausztrál hangulatot árasztott: a tábor kellős közepén egy tipikus itteni stílusú, magasba törő szélforgó hirdette a vidék nyugalmát. Itt találkoztunk különös helyi társainkkal is. Mik ezek a „valamik”? Hát valabik! Ezek a kengurukhoz hasonlatos, ám náluk kisebb és kecsesebb erszényesek annyira a szívünkhöz nőttek, hogy a „valami-valami” szójáték a tábor elmaradhatatlan szállóigéjévé vált.
A program gerincét „A Király Útja” tematika adta, amely a honfoglalástól az államalapításig vezette a fiatalokat. A délelőtti rendhagyó tanításokat délutáni sport és játék követte, a hét csúcspontja pedig az István, a király rockopera gyermekekre formált előadása volt amit egész héten napról napra tanítottuk a gyerekeknek, mint egy színi előadás. Megható volt látni, ahogy a gyerekek saját készítésű jelmezeikben, mély alázattal átéléssel és mókával keltették életre múltunkat. Az esti tábortüzek a tiszta csillagos ég alatt minden résztvevőben megerősítették a hit, a bátorság és a hűség értékét. Valódi élmény volt látni, ahogy a közösen megélt jóság fénye minden szívben fellobbant.
