Apák napja a DMSZ-ben

A szeptember a kirándulások hónapja volt az idősek számára 2023-ban is. Karitászba vittük el őket misére, utána vacsorára 2-án. Régebben sokat jártak oda, úgyhogy most is nagyon lelkesen készülődtek, és remekül szórakoztak. Laci bácsi vitt egy emlékkönyvet is, melyet minden Karitász tag szívesen aláírt, és pár kedves szót is jegyzett mellé neki. Örültem, mert számára nagyon fontosak a régebbi barátaival való kapcsolódás. Mivel elég ritkán járnak ki az otthonból, ezért minden ilyen találkozás különleges alkalom számukra. János bácsi is nagyon jól érezte magát, jókat evett, ivott, és beszélgetett. Külön öröm ilyenkor, hogy az atya is velünk vacsorázik. Nagyon érdekes egyébként az atya kapcsolata a magyarokhoz. Ő ausztrál pap, viszont a teológián egy magyar pappal kötött szoros barátságot, aki megtanította őt magyarul beszélni, olvasni, és írni is. Ezért a Karitászban minden hét első szombatján ő mondja a misét. A vacsora töltött káposzta volt meg mindenféle süti, krémesek, kalácsok. Az estét versolvasással zártuk. Másnap a DMSZ-nél töltöttük a délutánt. Ide többen el tudtak jönni, mert jóval nagyobb a hely. Háromszor fordultunk busszal, amíg mindenkit el tudtunk hozni aki szeretett volna. Ezt is nagyon élvezték, mindenkinek rengeteg ismerőse volt ott. Sokan főztek, sütöttek együtt évekig, vagy egy néptáncegyüttesben táncoltak. Nekem is nagyon jól esett beszélgetni a helyi magyarokkal, és jól esett látni az időseket is, hogy felszabadultan tudnak megint beszélgetni, és együtt nevetni. Fontosak nekik ezek az alkalmak fontos tartani, főként idős korban a társas kapcsolatokat. Fontos a környezetváltozás is, hogy kilépjenek néha az otthon falai közül, hogy belecsöppenjenek a külvilágba. Hogy lelkileg feltöltődjenek, és kikapcsolódjanak, hogy együtt nevessenek, hogy megint fontosnak, és szerethetőnek érezzék magukat. Nagyon mélyen él szívükben Magyarország, pedig vannak, akik már 40-50 éve eljöttek otthonról. És ennek ellenére is nagyon fontos nekik a magyar közösség, és a magyar közösséghez való tartozás. Sajnos vannak akik már sokat felejtettek, de az ismerős arcokat még mindig megismerik, még mindig tudnak örülni a magyar szavaknak, a magyaros ízeknek, zenéknek, emlékeknek. Következő hétvégén ismét a DMSZ-be mentünk családi napra. Ismét sok lakó eljött. A DMSZ-ben lehetett nagyon finom dobostortát, eszterházy szeletet, réteseket, krémeseket vásárolni, illetve házi kifliket, pogácsákat. Ilyenkor van egy kis magyar piac, ahol mindenféle magyar termékeket lehet vásárolni. Érdekes megélni, hogy idővel mik azok az alapvető dolgok amik elkezdenek hiányozni otthonról. Ilyen számomra például a pilóta vaníliás karika, a kifli, zsemle, fonott kalács, vagy a sportszelet. Lehet hogy ez a hónap nem is a kirándulásokról, hanem inkább a magyaros ízekről szólt. Következő héten lángost sütöttünk a lakóknak. Nekem ez az egyik kedvenc programom. Olyan mintha egy hatalmas pikniket szerveznénk. A kinti sütőnél szoktuk kisütni, és a lakók körénk gyűlnek, beszélgetnek, iszogatnak. Nagyon szokták szeretni a lángost. Minden hónapban van egy lángos, és egy palacsinta nap is. Hát igen, ez a hónap inkább a nagy evésekről szólt.