Nem is igazán emlékszem, mikor szerettem meg ennyire az emberekkel való törődést, foglalkozást. Régen állatorvos akartam lenni, annyira imádtam az állatokat. Gimnáziumba a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumba jártam, ahol kötelező volt fél év szeretetszolgálatot teljesítenünk. Annyira lelkes voltam, hogy abban a félévben 2 fogadóhoz mentem, az egyik Hospice-ház volt, a másik pedig sérült gyerekekkel/fiatalokkal foglalkozó intézmény. A következő félévben is vállaltam szolgálatot és egy idős nénihez kerültem, akivel nagyon jókat beszélgettünk. Rendkívül nagy örömmel töltött el, hogy valamit adhatok az embereknek, még akkor is, ha az utolsó állomásnál voltak az életük során. Ilyen alkalmakkor én is nagyon sokat tanultam. Valószínűleg ezért is választottam egy segítő szakmát, illetve mindig az volt a célom, hogy hasznosnak tudhassam magam a társadalom számára.

Eddig gyógytornászként dolgoztam Magyarországon, előtte pedig Portugáliában töltöttem egy évet. Azért is nagy megtiszteltetés számomra ez az ösztöndíj, mert úgy gondolom, hogy a megszerzett tapasztalataimat tudom majd kamatoztatni, illetve most lehetőségem nyílik a diaszpórában élő magyarság életébe betekintést nyerni és segíteni az ő életüket.

Ugyan én csak 1 évet éltem eddig külföldön, tehát elképzelni sem tudom, milyen lehet 20-30 vagy 60 évet is leélni egy teljesen másik országban. Nekünk, akik Magyarországon élünk természetesek az alapvető dolgok, mint magyarul beszélni, magyar könyveket, újságokat olvasni, Magyarország tájain utazni, nagymama húslevesét és túrógombócát ebédelni vasárnap. Természetes, hogy március 15.-én, augusztus 20.-án vagy október 23.-án nem kell mennünk dolgozni vagy iskolába. Természetes az is, hogy a gyermekeinkhez magyarul beszélünk és még sok más dolog, amit el sem tudunk képzelni. Nem tudjuk elképzelni, milyen lehet az anyák napját ünnepelni több ezer kilométerre az anyukánktól, akár sok-sok éven át.

Sydneyben a Szent Erzsébet Otthonban és a Karitász Társaságnál fogok tevékenykedni. Próbálok majd tudásommal és munkámmal a lehető legtöbbet segíteni a két szervezetnek és az itt élő időseknek. Remélem, tudjuk majd színesíteni napjaikat érdekes programokkal és közelebb tudjuk repíteni őket Magyarországhoz.