A Melbourne-i Magyar Iskolában – ausztrál szokás szerint – május második hétvégéjén került megrendezésre az iskola évi anyák napi ünnepsége.
Itt, a világ másik felén már ősz van, mégis egészen elképesztő módon idézte fel bennem az ünnepség a saját gyerekkori emlékeimet a magyarországi anyák napi rendezvényekről. A gyerekek ünneplő ruhában sorakoztak fel énekre és versmondásra az ízlésesen dekorált teremben, és bár orgona helyett színes falevelekkel és őszi virágokkal köszöntötték az édesanyákat, mégis olyan érzésem volt, mintha Magyarországon lettem volna.
A műsorra a szokásos tanórák után került sor, amelyek során a diákok már hetekkel korábban készültek az ünnepségre. A kisebb gyermekek versekkel kedveskedtek édesanyjuknak, míg az idősebb diákok szívhez szóló, személyes leveleket írtak és olvastak fel anyanyelvükön. Megható sorokat hallhattunk több fiataltól is, és sokan meg is könnyezték az előadás ezen részét.
Az ünnepséget közös éneklés nyitotta és zárta: a diákok együtt dalolták el a sokunk számára ismerős „Orgona ága” című dalt.
Az eseményen szép számmal jelentek meg a szülők, sőt még a nagyszülők is, és mindannyian együtt ünnepeltük az édesanyák kitartó és áldozatos munkáját. A vendéglátás sem maradt el: szőlő, eper és sütemény mellett beszélgettünk a délután hátralévő részében, majd a családok lassan hazaindultak, hogy másnap szűk családi körben is ünnepelhessenek.
