Ugyan az utóbbi négy évet budapesti lakosként töltöttem, gyermekkoromat Matyóföld szívében, Mezőkövesden éltem meg. Gimnazista éveim alatt lehetőségem volt nyaranta a Mezőkövesdi Matyó Múzeum alkalmazásában dolgozni. Itt ébredtem rá arra, milyen mély kötelék fűz az otthonomhoz és a kultúrámhoz, de ami ennél is fontosabb: arra is, hogy mekkora boldogsággal tölt el minderről másoknak mesélni. A múzeumban gyakran találkoztam külföldre költözőkkel, hazatérőkkel, és sosem felejtem a csillogást a szemükben, ahogy hallgatták őseik történeteit. Többek között ezért is jelentkeztem a Kőrösi Csoma Sándor Programra.

Tanulmányaimat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Néprajz alapszakán folytattam, ahová azzal a céllal jelentkeztem, hogy a kultúránkról szerzett tudásomat elmélyítsem, és közelebb kerülhessek ahhoz a célhoz, amely még az otthonomban fogalmazódott meg bennem: hogy a kultúrát élményként tudjam továbbadni.

Tanulmányaim ideje alatt leginkább a modern közösségkutatás és a múzeumpedagógia iránt érdeklődtem, a diplomám megszerzése után pedig múzeumi környezetben, tárlatvezetőként tevékenykedtem. Ennek során lehetőségem volt számos, különböző korosztályú gyermekcsoporttal foglalkozni. Mindez megerősített abban, hogy olyan hivatásban szeretném folytatni az utamat, ahol tudásomat és képességeimet értékesen tudom hasznosítani.

Szabadidőmben előszeretettel végzek kreatív tevékenységeket. Mindig is nagyon vonzott a mesék világa, szeretek kézműveskedni, alkotni. Úgy gondolom, a játék, a mesék és a személyes élmények kulcsszerepet játszanak abban, hogy a kulturális tudás élővé és átélhetővé váljon. Célom, hogy a kultúrát és a tudást játékos, élményszerű formában adhassam tovább.

A következő kilenc hónapban lehetőségem lesz nyelvtanárként is kipróbálni magam, ami igazán izgalmas kihívás lesz számomra. Bízom benne, hogy értékesen tudok majd hozzájárulni az itteni magyar közösség életéhez.