Nincs ez velünk, emberekkel sem másként. November végén már hamarabb sötétedik, felvillannak az első díszfények az utcákon, az üzletek lassan felveszik az ünnepi ruhájukat, mi pedig készülődünk, várakozunk, próbálunk megnyugodni, lassítani, hangolódni. Nürnbergben az advent első vasárnapja előtti napot is ennek a jegyében kezdtük. Délelőtt még megtartottuk a novemberi utolsó óráinkat, aztán következett az Adventi Ökomenikus Istentisztelet, amelynek a kezdeményezése a GFU-tól (Gesellschaft zur Förderung der Ungarischen Kultur in Deutschland e. V.) és az iskola vezetőjétől, Pereszlényi Erikától indult. Ezt az eseményt ilyen formában most először szerveztük meg a városban, de azzal a szándékkal, hogy ezt a továbbiakban minden évben megtartjuk, ezzel is erősítve a városban élő különböző magyar csoportok, társulások összetartását. Az istentisztelethez sokan csatlakoztak, az ünnepléshez hozzájárultak a különböző egyházi felekezetek, a Magyar Iskola diákjai, a nürnbergi cserkészek és a zenei élet egy-egy csoportja is, azaz a citerások és a katolikus kórus, kiegészülve vendégtagokkal, például velünk, KCSP-s ösztöndíjasokkal.
Ezzel azonban még nem fejeződött be az adventi készülődés. Az istentisztelet és a tanítás második turnusa után az Ajtósi Dürer Cserkészcsapat és a Nürnbergi Magyar Kultúregyesület közös programja következett. Amíg az egyik teremben a családok elkészíthették az adventi koszorúikat, addig a másik teremben a gyerekeknek tartottunk különböző kreatív foglalkozásokat kis állomásokkal. Őszintén mondom, csodálatos alkotások készültek! S ez köszönhető talán a lelkesedés mellett annak is, hogy az egyes állomások jól átgondoltak és előkészítettek voltak, a koszorúkészítés pedig szakember vezetése segítségével történt. Öröm volt nézni, hogy a programokon a gyerekek a felnőttekkel együtt dolgoztak, alkottak, így aztán megvalósult a valódi cél: az értékes, minőségi, egymással töltött időtöltés. Boldog készülődést, várakozást kívánunk mindenkinek!
