Amikor évekkel ezelőtt először hallottam a Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjról, azonnal tudtam, hogy egyszer én is meg szeretném pályázni a programot, mivel sok szempontból nagyon nekem valónak éreztem. Részben, mert nagyon szeretem a magyar kultúrát és hagyományokat, és mindig büszkeséggel tölt el, ha a hazámról mesélhetek. A magyar néptánc fontos helyet foglal el életemben és nagyon örülök, hogy ezt is megoszthatom a hazájuktól elszakadt magyarokkal. Úgy gondolom, hogy a néptánc a mozgás, a zene, a kultúra és a közösség olyan tökéletes elegye, amely kiemelkedő közösségteremtő és összetartó erővel bír. Másrészt, ahogy egyre jobban sikerült megismernem önmagamat, ráébredtem, hogy akkor érzem magam a legboldogabbnak, ha emberekkel foglalkozhatok. Ez a felismerés vezérelt akkor is, amikor úgy döntöttem, hogy a nemzetközi gazdálkodási alapszak mellé felveszem az óvodapedagógia szakot is. Civil és egyházi szervezeteknél végzett önkéntes munkáim során is legtöbbször közösségszervező feladatot láttam el. Ezen kívül nagyon szeretek utazni, új életeket és kultúrákat megismerni. Dél‐Amerika valamiért egész életemben különösen vonzott, mondhatni álmom volt, hogy egyszer eljussak erre a messzi kontinensre. Spanyolt a gimnáziumban tanultam, és mivel nagyon megszerettem a nyelvet, sokat foglalkoztam vele, így később nyelvtanárként is kipróbálhattam magam. Nagyon örülök, hogy részese lehetek a programnak és remélem, hogy igazán hasznára tudok lenni a córdobai magyar közösségnek.