„...Árkon-bokron által, háton hátizsákkal, menni, mendegélni, este hazatérni.” (Gryllus Vilmos)
Tanulmányaimat a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán végeztem. Az építész szakma - úgy érzem - nem nyújt számomra teljes megelégedettséget, ezért hamar kiderült a számomra, hogy a gondolkodási perspektívám szélesítésére van szükségem. Már egyetemi tanulmányaim során is kipróbálhattam magam új szerepben. Lehetőségem nyílt egy teljes nyarat eltölteni az Amerikai Egyesült Államokban, melynek során az utazás szerelmesévé váltam. Ám nemcsak a külföldi lét pozitívumaira döbbentett rá a rövid kitérő, hanem szembesülhettem azzal is, hogy valójában mit jelent számomra az Otthon.
Jelentős helyet foglal el az életemben a zene. 7 éves koromban kezdtem zongorázni és ének-zenét tanulni. Úgy gondolom, hogy minden ember életében helyet foglal a muzsika valamilyen tekintetben, hiszen már magzatkorunkban elképesztő hatásai vannak a fejlődésünkre. Ebből adódóan remek hidat épít ki a zene a nyelvoktatás és a rekreáció között.
Általános iskolás korom óta rendszeresen részt vettem különböző iskolai és városi rendezvényeken, többnyire az iskolai énekkar oszlopos tagjaként. Az iskolai közélet és a diákélet szervezéséből igyekeztem minél aktívabban kivenni a részem. Emellett több éven keresztül voltam a Magyar Aerobik-, illetve a Magyar Atlétika Szövetség tagja.
Tapasztalataim alapján, a magyar közösségek tagjai erős identitástudattal rendelkeznek. Megtiszteltetés számomra, hogy az idei év Körösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa lehetek, és munkámat a kinti közösségek szolgálatába állíthatom.