Észrevétlenül vált életcélommá igaz-magyar közösségek felkutatása, megismerése, majd bemutatása. Erdélybe születve, életem első tizennyolc évét kisebbségi magyarként élve kaptam útravalót a nehéz feladathoz. A nagy székely-magyar vándor fogta a kezem ezen az úton, hiszen neve mindegyre figyelmeztetésül bukkant fel életemben: a békéscsabai főiskola, ahol felsőfokú tanulmányaimat kezdtem, másodéves koromban vette fel Kőrösi Csoma Sándor nevét. Szegedi tanulmányok (magyar nyelv és irodalom), családalapítás (három szép gyermek: Ágnes, Nándor, Boglárka) történész-levéltáros férj (Molnár Lehel, unitárius lelkész), az SZTE Gyakorlóiskolája majd az Erdélyi Magyar Televízió következett. Így az elmúlt tizenegy évem a szórványmagyarságban, illetve diaszpórában élő magyar közösségek segítésével, megismertetésével telt hivatástudatból, elkötelezettségből.

Földim, a nagy vándor ismét útra szólít, hiszen a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként az amerikai magyar diaszpóra egyik legnagyobb közösségének fedezhetem fel igaz oldalát, az éter hullámain keresztül tudósíthatok róla, mutathatom be a nagyvilágnak.

A diaszpórában élő magyarok nemzeti öntudatának erősítése, színes hagyományőrző programok szervezése, a magyar kultúra más nemzetiségekkel való megismertetése olyan célkitűzések számomra, amelyeknek teljes hittel és meggyőződéssel, magas szintű szakmai gyakorlattal igyekszem ezentúl is eleget tenni, immár Kőrösi Csoma Sándor-ösztöndíjasként a clevelandi Bocskai Rádió nagyszerű csapatának tagjaként.