Hatalmas energiákat felszabadító kilenc hónap az amerikai magyar diaszpórában
Mint az idézett osztrák regényíró, Robert Seethaler, én sem szeretek búcsúzni, búcsúzkodni végképp nem. Feltett szándékom volt az utolsó pillanatig tenni a dolgom, ahogy eddig, kilenc hónapon keresztül. De aztán a belső hang arra szólított fel, hogy tartozom elsősorban magamnak, ugyanakkor támogatóimnak, barátaimnak, a KCSP-nek. Így hát íme, egy kis összegző időutazás!
Clevelandet és a Bocskai Rádiót nem én választottam. Megtette a Gondviselés helyettem, na meg a Nemzetpolitikai Államtitkárság. Amikor ez nyilvánvalóvá vált számomra, kíváncsisággal vegyes érdeklődéssel, maximális nyitottsággal fogtam hozzá a feladathoz, és azzal együtt elsősorban a clevelandi magyarság megismeréséhez.
A diaszpórában élő magyarok nemzeti öntudatának erősítése, színes hagyományőrző programok szervezése, a magyar nyelv és kultúra népszerűsítése, a riporter és a műsorvezető eszközeivel, a szolgálat életre hívta lehetőségek magasszintű kihasználásával – ezek voltak a célkitűzéseim tavaly szeptemberben. Mindezzel együtt, 2020 májusában a következőkről tehetek számadást:
Az elmúlt időszakban 33 adást készítettem, 50 beszámolót, közel száz anyagot, 130-nál több interjút.
A Bocskai Rádióba 36 év alatt vetett bizalmat igyekeztem megszilárdítani elsősorban kitartással, a magyar közösségeket erősítő színvonalas egyházi, valamint kulturális műsorokkal, riportokkal, ékes magyar szóval.
A Clevelandi Egyesült Magyar Egyletek (civil és egyházi szervezetek) munkájában aktívan részt vettem, eseményeiket segítettem úgy a szervezésben, mint a program levezetésében, végül pedig riportokban, élménybeszámolókban tájékoztattam róluk. (Kossuth Lajos Emléknap, Megemlékezés az 1956-os szabadságharcról, Március15.)
Egyházi műsorokat készítettem, amelyekben hétről hétre élő beszélgetésre invitáltam az amerikai magyar egyházak képviselőit.
Kiemelten figyeltem a cserkészekre, az amerikai diaszpóra magyarságának jövendő tartópilléreire és arra, hogy minél több programjukat a nyilvánosság előtt bemutassam.
A helyi hírekről, eseményekről szerkesztett tudósításaim, műsoraim Clevelanden túl Chicagóra, Washingtonra, New Yorkra, Floridára, Kaliforniára, Kanadára is kiterjedtek.
Sikerrel folytattam a Bocskai Filmklubot, a legújabb díjazott magyar filmek széles palettáját mutatva be Clevelandben.
Több hétvégi magyar iskoláról tudósítottam, munkájukban részt vettem.
A IX. Diaszpóra Tanács, az Amerikai Magyar Koalíció, a Chicagói Gála Bál, a Washingtoni nagykövetség téli eseményeit kiemelt figyelemmel kezeltem, a helyszínen készített interjúkban, a rádió élő műsoraiban egyaránt.
A tiszteletbeli konzulok munkájának bemutatásán túl, az elhivatott embert helyeztem előtérbe színes, tartalmas riportokkal.
Kanadai reformátusok meghívásának eleget téve, több anyagot készítettem a windsori magyarokról.
Előadásokat tartottam magyar közösségeknek, a karantén alatt online az amerikai magyar iskolák tanárainak, fiataloknak, cserkészeknek webináriumok keretén belül.
Bárhol megfordultam, felvettem a kapcsolatot KCSP-s társaimmal, így folytathattam az ösztöndíjasokat bemutató interjúsorozatot. Jó volt megtapasztalni némelyikükkel a rövid idő alatt szövődött baráti kötelékeket.
Bőjtös László, tiszteletbeli főkonzul mellett végzett értékmentő munkám az elmúlt három hónapot még teljesebbé tette számomra.
Hálás vagyok mindezért és köszönöm. Köszönöm barátaimnak, akik tudták, mikor kell támogatni. Hálás vagyok minden leírt, vagy elmondott elismerésért, kritikáért, a bátorító szavakért, a nem várt figyelmességekért. Családom támogató szeretetéért. Legfőképpen hálás vagyok, hogy mindvégig önmagam maradhattam.
John Green kortárs amerikai író, videoblogger szavai jutottak eszembe. Magyar fordításban, így hangzanak: „Ajándékozd meg az embereket, és dolgozz keményen annak reményében, hogy ők észreveszik és értékelik majd! Lehet, hogy feltűnik nekik, milyen keményen dolgoztál, de az is lehet, hogy nem. Ha nem veszik észre, az persze dühítő lehet. De a legvégén ez semmin se változtat, mert nem azokért vagy felelős, akiknek az ajándékot készíted, hanem magáért az ajándékért.”
Mire letisztul minden, csapongó gondolatok, érzések kavalkádja lágyan hullámzó emlékképekké alakulva bennem, akkorra csak az ajándék marad... magáért az ajándékért.
Cleveland, 2020. májusában
