Zebegényben nőttem fel, és gyerekkoromban a váci evangélikus gyülekezet tagjaként konfirmáltam. Már gyermekkoromban érdekelt a természet, a történelem és a vallás világa, különösen a saját kultúránk, a magyarság vonatkozásában.

Aszódon érettségiztem az Evangélikus Gimnáziumban, és érettségi után a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakára jelentkeztem. Különösen a magyar kultúra és a történelem érdekelt, de jó tanáraimnak köszönhetően megtanultam a világ történelmi eseményeit is.

2007-2009 között Zebegényben vállaltam történelemtanítást a helyi általános iskolában. A gyerekek számára inkább az elődeink tiszteletére és az értékek megőrzésére helyeztem a hangsúlyt, mint a tananyag részletes továbbadására.

2009-ben az Evangélikus Hittudományi Egyetemre felvételiztem, és a lelkész szakot választottam. 2013-ban az egyetem ösztöndíjasa voltam a németországi Neuendettelsauban. Közben megismerkedtem odakint élő magyarokkal is, és velük tartottam a kapcsolatot. Többször összejártunk, beszélgettünk a tapasztalatainkról, az érzéseinkről. Az ezt követő években kezdtem az egyetem mellett hitoktatóként dolgozni. Az ifjúság nevelésében fő szempontjaim: a hit ismerete és megélésének fontossága a mai világban, az erkölcsösség, és a családunk, hazánk iránti elkötelezettség.

2017-ben ordináltak. Lelkészként a hit, és a lelki erő hangsúlyozását tartom a legfontosabbnak. Hiszek a tiszta beszéd, a példamutató életvitel erejében. Véleményem szerint folyamatos kapcsolattartással és a jó példák felmutatásával erősíteni lehet a messzire szakadt emberek gyökereit is. Az identitás megerősödésével pedig az egyének lelki ereje is megnő, amire nagy szüksége van a ma emberének. Ebben leginkább éppen azokat kell segíteni, akik a hazájuktól valamiért távolra kerültek, és identitásukban meggyengülhetnek. Ebben nagy szerepe van a magyar nyelvű igehirdetéseknek, az emberekhez való közelségnek.