„Útjaidat akármerre bolygod, egy országot hordozol magaddal, veled jön egy makacs íz, egy halk dal..." (Babits Mihály)
A családomnak köszönhetően egy olyan szerető közegben nőttem fel, amely kiemelkedően fontosnak tartja a kulturális és nemzeti értékek szeretetét, ápolását. Hagyományőrző rendezvényekre, táncházba jártunk, és számos népdaléneklési versenyen vettem részt.
Volt általános iskolámba közel négy éven keresztül visszajártam, hogy a gyermektáborok, farsangi és egyéb iskolai rendezvények tervezését, szervezését, és lebonyolítását segítsem. Amellett, hogy megtanultam és megszerettem a gyerekekkel, fiatalokkal való feladatközpontú, közös munkát, ez is megerősítette bennem a kulturális rendezvényszervezés iránti érdeklődést. A Vörösmarty Mihály Gimnázium dráma tagozatán csoportos és egyéni feladatok révén tovább fejleszthettem kommunikációs, improvizációs és helyzetfelismerő készségemet. Az osztályközösség aktív tagjaként minden előadás és esemény szervezésében részt vettem. A művészet mellett az emberek, csoportok, társadalmak működése is érdekelt, ezért jelentkeztem a Károli Gáspár Református Egyetem szociológia szakára. E társadalomtudománynak mindig is a kvalitatív, gyakorlatorientált szegmense foglalkoztatott.
Az Oktatási Hivatal egyik kiemelt európai uniós projektjében határon túli magyar középiskolákba szerveztünk pályaorientációs előadásokat diákok számára, majd ugyanebben a témakörben pedagógus továbbképzéseket. A projektben eltöltött egy év alatt az adminisztratív munkafolyamatokon kívül lehetőségem volt arra is, hogy a határon túli magyar területek oktatási intézményeit és azok helyzetét jobban megismerjem.
Ezeket a tapasztalatokat szeretném „csokorba kötni”, majd a manchesteri és chesteri magyar közösségek életét segítve kibontakoztatni. Igazán érdekes kihívásnak tartom, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Programnak köszönhetően tudásunkkal és személyiségünkkel segíthetjük a diaszpórában élőket magyar identitásuk megélésében.
Azért jelentkeztem, mert úgy érzem, hogy megvan bennem a kellő motiváció és a tanulásra való nyitottság ahhoz, hogy szívemmel, lelkemmel a feladatra és az adott közösségre koncentráljak.