„A feladatot, nem pedig magunkat kell komolyan venni.” (Peter Ustinov)
Kicsi korom óta az ’örökmozgó’ szóval (és szinonimáival) jellemeznek engem az emberek, kevés dolog van, ami ne keltené fel az érdeklődésemet. Ez a kíváncsiság és egyfajta szabadság sok területre kalauzolt már el: konferálás, tudománynépszerűsítő előadás, idegenvezetés, utazásszervezés, főzés, felszolgálás, üzletvezetés, skandinavisztika, észt nyelv stb. Így csöppentem bele a magyar mint idegen nyelv világába is, mondhatni, egy véletlen folytán. Minor szakra való jelentkezés során „csak” a második helyen jelentkeztem oda, mégis ide vettek fel, azóta folyton azt mondom, semmire sem cserélném el. Nagyon hamar belekóstolhattam a szakmába: 2018 júniusa óta tanítok magyart a Magyar Máltai Szeretetszolgálat egyik programjának részeként.
Fő profiljaim, a magyar mint idegen nyelv tanítása mellett, gyerekkorom óta az éneklés és az egyházi szolgálat. Világ életemben tagja voltam valamilyen kórusnak, illetve a gyülekezetben, ahol felnőttem, mindig aktív szolgálatot vállaltam (énekszolgálat, gitározás, főzés, fotózás). A legizgalmasabb a táboroztatás volt, leginkább itt volt szükség rá és itt tudtam kamatoztatni adottságaimat. Az, hogy folyton tartoztam és tartozom kisebb-nagyobb közösségekhez, az alapvető emberi készségeimet – alkalmazkodás, áldozatkészség, felelősségtudat stb. – nagymértékben csiszolta, ami a mai napig nem szűnt meg.
Számomra a kíváncsiság, a szabadságérzet és a patriotizmus értékek, ezeket igyekszem továbbadni másoknak és gondozni, mindezt úgy, hogy közben szórakoztassak és meghökkentsek (ha kell, fejen is állok), de arra ügyelek, hogy hitelesen és méltósággal képviseljem mindazt, amit személyes meggyőződésemnek tartok, legyen az a magyarságom, a hitem vagy a cápák iránt érzett rokonszenvem.