Gyökereink bár szerteágazók, mégis egy helyhez kötik szárba szökkent életünket. Felmenőim között akadnak nem csupán a Kárpát-medence különböző szegleteiből, hanem idegen földről származók, s majdan messze országokba költözők is. Mégis mindig ehhez a földhöz kötődött a család.

Főiskolásként fél évet Tempus-ösztöndíjjal Németországban töltöttem, ahol külhoni magyarokkal is találkoztam. Akkor jutott eszembe ez a kép: olyanok ezek az emberek, mint a kivágott és újra kihajtott fák. Persze mindez nem kis erőfeszítéssel és küzdelemmel jár. Életben kell tartani és táplálni a gyökereket, s az élet (új) utat tör magának. Tanító-szociálpedagógus szakon végeztem Esztergomban. Pályakezdőként szociális területen, a hajléktalan-ellátásban dolgoztam. Ezt követően, némi élettapasztalattal a hátam mögött néztem az anyai hivatás elébe, melyet hosszú ideig főállásban „művelhettem”. Közben lelkészfeleségként részt vettem az iskolai hitoktatásban, a játszóházak, kézműves foglalkozások, baba-mama kör szervezésében és a nyári táboroztatásban. Sokrétű tapasztalatomat jelenleg hitoktatóként hasznosítom.

Az anyanyelv ápolását mindenütt és mindenkor elengedhetetlenül fontosnak tartom, s itt nem csak a beszélt, hanem az énekelt nyelvre is gondolok. Ez az a bizonyos „gyökér”, mely éltet bennünket, s mely „szárnyakat” adhat. A lehetőségekkel élve, ebben szeretnék külhonban élő testvéreinknek segítséget és támogatást nyújtani.