Az 1956-os forradalom leverését követően mintegy 13 ezer magyar menekült kapott menedékjogot Svájcban. Nagy részük, körülbelül ötezer fő Zürichben kezdett új életet. Sok fiatal lévén közöttük, a Zürichi Magyarok Egyesülete hamar lehetőséget kínált nekik a sportolásra. 1958-ban elkezdődtek és hamar közkedveltté váltak a labdarúgó- és kosárlabdaedzések. A Hungária SC színeiben játszó futballisták Bozsóki János edzősködésével egészen a másodosztályig meneteltek. Népszerű volt az asztalitenisz is, 1973 és 2003 között emigráns magyarok újabb és újabb nemzedékei ütötték fáradhatatlanul a kaucsuklabdát. A nagy számú résztvevőt megmozgató labdajátékok mellett világszínvonalú magyar vívóélet is zajlott Zürichben, többek között a szintén 1956-ban érkezett Gombay Ferenc és Schlégl István irányításának köszönhetően.
2003-ban a zürichi magyarság életében bekövetkező generációváltás (az '56-osok ez idő tájt kezdték meg nyugdíjas éveiket) a sportéletet is elérte. Az asztalitenisz klub megszűnésével a belvárosi Sihlfeld iskola tornatermének értékes bérleti joga is veszélybe került, ám a Zürichi Magyarok Egyesületének frissen megválasztott elnöke, a fiatal Szennyessy László közbelépése nyomán a sportfoglalkozások megújításával sikerült megőrizni azt. Közösségépítő testmozgás gyanánt ekkor indult a rendszeres hétfő esti magyar testnevelés, melynek kezdeményezője az Erdélyből származó ifj. Lukács Ottó volt. Ottó már szülővárosában, Marosvásárhelyen is sporttagozatra járt a Bolyai Farkas Líceumban, komolyan atletizált és kosárlabdázott. Ez utóbbihoz Svájcban is hű maradt, évekig versenyszerűen kosarazott, később edzőként kamatoztatta tapasztalatait és közben sporttanári diplomát szerzett az egyik legrangosabb európai felsőoktatási intézményben, a zürichi ETH-n.
A hétfő este 8 órától 10 óráig tartó sportfoglalkozást igyekeznek minden körülmények között megtartani, csak egészen kivételes esetekben marad el. Az első 40 perc futást, bemelegítést, erősítést és nyújtást tartalmaz, ami után borítékolható a másnapi erős izomláz. A második félidőben a csapatjátékoké a főszerep. A jól felszerelt iskolai testnevelő szertárnak köszönhetően a futball és a kosárlabda mellett többek között a röplabda, az asztalitenisz, a rögbi és a teremhoki is kipróbálható. Az edzéseket látogató kemény mag 10-15 főből áll, de mindig van 2-3 új érdeklődő havonta. A két órás intenzív testmozgás során kiürített szénhidrátraktárak feltöltésére a tréninget követő közös falatozáson van mód. A csapat az edzéseken kívül is szervez közös programokat, melyek közül kiemelkedik a téli hótalpas túra a Zürich környéki hegyekben.
Bár idestova több mint hat évtized telt el az '56-os emigránsok első focimeccse óta, a zürichi magyar sportélet napjainkban is él és virul, reméljük, még legalább ugyanilyen sokáig.
Forrás: Szántó T. - Szilárd K. (2013): Magyar sportélet Zürichben. Magyarház Független Hírmondó 4. 4. sz. 6-7. Fénykép: ifj. Lukács Ottó.
