Elfogtunk egy levelet - első rész
A jelentés szerzője ezt írja: az általános nyugati vélekedéssel szemben a vasfüggöny egyáltalán nem áthatolhatatlan. Az állítólag aláaknázott határövezet nagy része már nincs elaknásítva, illetve nem is volt soha. Mivel azonban a határőrség és a vámhatóság legfelsőbb vezetése sem tudja pontosan, hol vannak valóban letéve aknák, mindenki, a határ menti lakosság is úgy veszi, hogy az egész övezet éles aknákkal van tele.
A magyar kormányzat rendkívül kevés politikailag megbízható határőrrel (zöld ÁVO) rendelkezik. Ugyanez igaz a rendőrségre (kék ÁVO) is. A zöld ÁVO nagyon sok alkalmazottja könnyen megvesztegethető. Bizonyos esetekben eltűrik, sőt elősegítik a határátlépést, természetesen megfelelő ellentételezésért cserébe dollárban, svájci frankban, német márkában vagy értéktárgyak formájában. Közvetlenül Nagy Imre pere után, a nyugati szimpátiatüntetésekkel egy időben lehetett megfigyelni, hogy a határőrség eltűri a Kelet és Nyugat közötti kapcsolattartást, mégpedig egyértelműen azért, hogy mindkét oldalról levédje magát.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy idilli állapotok uralkodnának a határon. Az illegális határátlépés, ha nincs megbízható, tapasztalt emberek segítségével nagyon alaposan előkészítve, egyenlő az öngyilkossággal. Az ávósok nagy része karrier okokból, hogy az unalmas határszolgálat helyett városra helyezzék, nem habozik használni lőfegyverét. Emellett könnyen előfordulhat, hogy az ember éles aknamezőre téved. Másrészről viszont, mindenekelőtt megbízható vasúti alkalmazottak közvetítésével van lehetőség kapcsolatfelvételre, amennyiben ezt a rendszerrel szemben álló magyarok szükségesnek tartják.
Ellenálló szervezetek
Szabadságharcos szervezetek alig léteznek már, csak spontán összetartás van a szabadon gondolkodó emberek között az országban. A konspiratív módon megszervezett körök egyre szűkülnek. Ez mindenekelőtt a szociáldemokratákat, valamint az egykori kisnemesség és polgárság liberális gondolkodású tagjait jelenti. Magyarországon ezt a réteget hívják középosztálynak. Jóval kevésbé szervezettek a diákok, akik pedig az október 23-án kitört forradalom fő erejét adták. Sokan közülük meghaltak, sokakat deportáltak vagy koncentrációs táborba (így) zártak. Mások keserűen csalódtak, hogy a Nyugat nem állt ki a forradalom mellett 1956 őszén és most mintegy fedezékből tűrik a rendszert, amely folyamatos letartóztatásokkal, az egyetemekről való kizárással, stb. gondoskodik róla, hogy a tűrés rezignált hallgatás legyen.
A még szervezettnek nevezhető körök kilátástalannak tűnő, hosszú távú munkára készülnek. Nem hiszik, hogy 1956 megismétlődhetne, amíg a Nyugat minden szovjet gorombaságot némi tiltakozással lenyel, illetve amíg a nyugati menekülttáborokban (nevezetesen Ausztriában és Franciaországban) munkanélküliség és nyomor uralkodik és masszív szovjet propaganda terjed. Mindenesetre megbízható források állítják, hogy tetemes mennyiségű fegyver áll rendelkezésre a felkelés idejéből, igaz szinte muníció nélkül. A munkásság megfelelő ráhatásra minden bizonnyal újból ellenállásra fogható lenne, ha a harc tiszta, világosan körülhatárolt, érthetően megfogalmazott társadalmi és politikai célokért indulna.
Tito ellenállása a hruscsovi bolsevizmusnak nagy hatást gyakorolt a munkásságra, a többség kész lenne követni a titói vonalat. Az ilyen vágyaknak viszont több jól felfegyverzett szovjet hadosztály áll útjában. Június 20-án is a soproni és a hegyeshalmi határövezetben gyakorlatoztak. Többek között gondosan álcázott mozgó rakéta-sorozatvetőket vonultattak fel a határ közelében. Az említett ellenállói körök jelenleg komolyan készülnek arra, hogy egyszer, a távoli jövőben demokratikusan kell igazgatniuk az államot. A közösségi önigazgatásról szerveznek kurzusokat, természetesen illegálisan.
Vége az első résznek. Hamarosan folytatása következik.
