"Vadrózsa történetek"
Az áprilisi hónap nem csak az online húsvéti locsolást hozta el számunkra, hanem a tánctanulás korábban még nem tesztelt formáját, az online tánctanulást. Szokatlan volt a térbeli távolság a csoporrtól, de egy program segítségével mindenki be tudott jelentkezni és folytatódhatott a korábban megkezdett szakmai munka. A feltöltött képek még a korona vírus megjelenése előtt készültek.
Online táncpróbák a “Vadrózsákkal”, folytatódik a “Vadrózsa történelem”
A mozgástanulás egy új formáját alkalmazzuk március vége óta a csoporttal, mivel a közösségi élet színterei jelenleg nem használhatók erre a célra. Sikerült egy program segítségével online bejelentkezéssel a táncos próbák menetét biztosítani. Kezdetben szokatlan volt a táncosoktól való térbeli távolság, de jelen helyzetben ezt kell alkalmaznunk. Ugyanúgy mint korábban, személyesen élőben, az internet segítségével mindenki otthon tanulja a táncokat és az elsajátítandó motívumanyagot.
A járványt megelőző időkben a csoporttal heti rendszerességgel találkozva tanultuk a magyar néptáncot, most az egyéni mozgástanulásnak van létjogosultsága. A táncokhoz tartozó énekek, motívumok, koreográfiai táncos folyamatok meg lettek osztva és fel lettek táncolva a csoport tagjai számára. Így a szerda esti táncos foglalkozásaink alkalmával lehetősége van mindenkinek a “személyes” kérdések megválaszolására, illetve a mozgásanyag egyénenkénti javítására is.
A gyermekek részére indított online magyar nyelvű foglalkozások is igen hasznosak. Az adott hónap jeles napjainak és népszokásainak ismertetése és megbeszélése után együtt énekelünk, mondókákat, kiszámolókat, kiolvasókat tanulunk, sőt táncra is perdülünk, ugyanúgy mint a felnőtt táncos foglalkozás során. Az általános iskolás felső tagozatos gyerekek részére ez a magyar nyelvű foglalkozás kiegészül a magyar történelem jeles személyiségeinek megismerésével, a hungarikumok történetével és gyűjteményével. Természetesen minden egyes internetes találkozás alkalmával egy híres magyar történelmi személyiség életútja, munkássága kerül bemutatásra.
"Fellépésünk az Expón Hannoverben 2000-ben"
Sandro Iachini visszaemlékezése
Németországban nagy dolgok történtek. A Millenniumot éppen sikeresen megünnepeltük, amikor Hannover a világkiállítás megrendezésére készült. Soha vissza nem térő alkalom volt egy ilyet meglátogatni, ha már az ember éppen ebben az országban lakik.
Váratlan módon alkalmunk nyílt, hogy ne csak látogatók legyünk, hanem előadók. Ugyanis, meghívtak minket az Expóra, hogy a magyar pavilonban felléphessünk. Ekkor már számtalan fellépése volt tánccsoportunknak szerte Németországban, de eddig ilyen megtiszteltetésben nem részesültünk. A tánccsoport minden tagja ott szeretett volna lenni az Expón... Folytak az előkészületek, a táncok betanulása, a szálláskeresés, útvonaltervezés az internetről, a sofőrök, autók beosztása stb.
2000 szeptember 16-án eljött végre a nagy nap és reggel a Vadrózsa Táncegyüttes kocsijai telepakoltan elindultak Hagenből Hannoverbe. Mivel együttesünkkel mindig történik valami, kíváncsian vártuk, hogy most mi vár ránk... Félúton egyik tagunk egy dugóba kerülve kisebb balesetbe keveredett... Most mitévők legyünk? Megbeszéltük, hogy a többiek előre mennek és mindent előkészítenek. Később 200 tüntető teherautó lassította utunkat, mégis megérkeztünk az Expó területére.
Hosszú ideig tartott az esemény helyszínére való eljutás, illetve a hatalmas területen a magyar pavilon megtalálása. A pavilon egy nyitott szívet jelképező, fából készült Impozáns építmény volt. A rendezők barátságosan fogadtak és rögvest saját főzésű pálinkával kínálták bennünket. A jó hangulatot megalapoztuk. Megtekintettük a fellépés helyszínét, majd finom ebéddel csillapítottuk éhségünket. Egy ilyen kiállításon mindenkinek tudása legjavát kell adnia. Így az étkezés után főpróbát tartottunk.
Volt még néhány óránk a fellépésünkig, így felderítettük a terepet. Aki már volt világkiállításon, ezt az élményt soha nem felejti el. Párját ritkító kulturális és nyelvi sokszínűség. Csoportunk néhány tagjával kis versenyt rendeztünk. Az egyes pavilonokban az egyes országok nyelvén szóló üdvözlő pecsétet kaphattunk Expós igazolványunkba. Tehát versenyben bejártuk a pavilonokat, hogy minél több pecsétet gyűjtsünk. Úgy emlékszem, két igazolványba 120 pecsétnél is többet gyűjtöttem.
Persze nem átrohantunk az Expón, hanem a pavilonokat alaposabban is megnéztük. Európa legnagyobb óriáskerekéről csodálatos kilátás nyílt az egész területre. Az árak – mint az elvárható volt – jórészt magasak voltak, de mi mégis jól szórakoztunk.
Végre délután elérkezett tánccsoportunk várva várt fellépése. Hatalmas embertömeg jött össze a magyar pavilonban. Köztük a televízióból ismert neves személyiségek. De most mi álltunk a rivaldafényben! Sikeres fellépésünket nagyon nagy taps kísérte és az újságban is dicsérően nyilatkoztak rólunk. Ezután még volt lehetőségünk a magyar történelmi anyag tanulmányozására, illetve az Expó területén való további élmény gyűjtésére.
Késő este ráadásként látványos tüzijátékban és vízjátékban gyönyörködhettünk. Igen gyorsan elszaladt az idő, mégis az élmények sokaságával térhettünk haza. Annál örömtelibb volt a meglepetés, mikor néhány nappal később egy újabb meghívás érkezett az Expóra. Remek előadásunk alapján úgy döntöttek, hogy meghívnak az október huszonharmadikai ünnepélyre, amelyhez szimfonikus hangverseny is kapcsolódott. Ezzel lehetségessé vált a világkiállítást immáron turistaként másodszor is felkeresni. Volt időnk további kiállítókat meglátogatni, melyekre egy jó hónappal előbb idő hiányában nem kerülhetett sor, illetve újabb üdvözlő pecséteket gyűjteni. Kevésbé élvezetes volt a 280 km-es éjszakai visszaút esőben, viharban, ködben Hagenbe...
