A megemlékezést az Olive Blanch Temetőben tartottuk, amelyen jelen volt Magyarország New York-i főkunzulátusáról Dr. Kumin Ferenc fűkonzul, Dr. Szakács Imre konzul, a Nemzeti Összetartozás tanácsosa, valamint az amerikai magyar közösségek képviselői és a helyi közösség lelkészei.
Az elhangzó beszédek, igeolvasás és közös imádság mellett elénekeltük a bányászok himnuszát, amelynek a sorai, üzenete nagyon megható volt, különösképpen azért, mert mindeközben az odaveszett életekre, s a családapák árván maradt gyermekeire és özvegyeire gondoltam, akiknek a katasztrófát követően el kellett hagyniuk a bánya tulajdonában levő házakat, mivel már nem volt családtagjuk, aki ott dolgozhatott volna.
A bányászok éneke:
Szerencse fel! Szerencse le!
Ilyen a bányász élete.
Váratlan vész rohanja meg,
Mint bérc tetőt a fergeteg.
Nem kincs után sóvárgok én,
Bányász kislányt óhajtok én.
Bányász kislányt óhajt szívem,
Ki szívében bányász legyen.
És hogyha majd a föld ölében
végóránkat éljük,
Isten kezében életünk,
Ő megsegít, reméljük!
Te kisleány ne bánkódjál
Bányászként halni szép halál!
Egekbe szállani fel, fel!
Szerencse fel! Szerencse fel!
Szerencse fel!
Dr. Kumin Ferenc főkonzul helyezett el koszorút az emlékművön, majd a Himnusz eléneklésével zártuk megemlékezésünket. Ezt követően a közös ebéd során volt lehetősége az összegyűlt magyaroknak az ismerkedésre, beszélgetésre.
Az esemény legmeghatározóbb üzenete többünkben is megfogalmazódott: a magyar emberek a bajban összefogtak, nem hagyták magukra az özvegyeket és az árván maradt gyermekeket, hanem otthont adtak nekik. Megalapították Ligonierben a Magyar Református Árvaházat. Ennek első lépéseit Nádassy Lajos magyar református lelkész tette meg, majd Kalassay Sándor lett a szervezet első főfelügyelője. Az intézmény fennállása óta több mint 3000 gyermeket nevelt fel, jelenleg pedig Bethlen Közösség néven világszínvonalú magyar idősotthonként működik.
Nagyon megindító az a gondolat is, hogy az árvaház akkor alakult át idősotthonná, amikor már azok szorultak segítségre, gondoskodásra, akik korábban felnevelték ezeket a gyermekeket, így visszakaphatták azt a törődést és szeretetet, amit arra áldoztak, hogy ezeket az árvákat felneveljék.
Azonban abban is meglátszik ennek az otthonnak a keresztyén lelkisége, hogy ha valamelyik idős gondozott már nem rendelkezik annyi anyagi háttérrel, hogy tovább tudja állni az ellátása költségeit, egyedülálló módon továbbra is itt maradhat és teljes ellátásban részesülhet. Ma tehát érdekes módon éppen az ellenkezője valósul meg annak, amikor a bányalakásokat el kellet hagyniuk az özvegyeknek és az árváknak. Nagyon sokatmondó az a felirat, ami a Bethlen Otthon egyik folyosóján olvasható: „A lakóink nem a munkahelyünkön élnek, hanem mi dolgozunk az otthonukban.”
Milyen különös, hogy Istennek még a legnagyobb tragédiából, még a legrosszabbnak tűnő dologból is van hatalma valami sokkal nagyobb jót kihozni. Erről a következő bibliai idézet jut eszembe: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket!” (Mózes 1. könyve, 50. rész 20-21. vers)
Az intézmény megalakulása óta több ezer gyermeknek adott otthont, akik itt tanulhattak, s itt nőhettek fel keresztyén közösségben és hitben. S ma is azokra viselünk gondot, akik arra rászorulnak: az idősekre és a betegekre. Milyen jó azt meglátni és megtapasztalni, amikor a hívő emberek nem csak beszélnek a hitükről, hanem cselekednek aszerint: jót tesznek azokkal, akiknek arra a legnagyobb szükségük van. Emlékszem, amikor az egyik nyugdíjas magyar lelkészt megműtötték és meglátogattam az otthonban. Ezt mondta nekem: „Itt nagyon jól bánnak velem. Nagyon kedvesek itt az emberrel.” (Ma már otthon kezelik, mert sokkal jobban van.)
Milyen érdekes, hogy Isten sokszor a legnagyobb mélységekből alkot valami igazán nagyszerűt. S milyen elgondolkodtató, hogy mindaz a jó, ami most és közel már száz éve megvalósul Ligonierben, annak egy tragédia volt a kezdete, amiből aztán nagy hittel és hatalmas összefogással valami nagyon jó dolgot valósított meg az Isten az itt élő magyarságon keresztül.
Szeretnénk továbbra is úgy szolgálni Isten akaratát a Bethlen Közösségben, hogy ne legyen hiábavaló annak a sok embernek az élete, akiknek a tragédiája miatt egykor létrejött ez az intézmény.
