A katolikus egyetem és a bazilika DC egy szegényesebb részére építkezett. A helyzet azonban fokozatosan változik, hiszen minden ingatlan ára egyre értékesebb a fővárosban, és a környékbeli házakat felvásárolják, és felújítják az új tulajdonosok. Így a környék is egyre biztonságosabbá vált, és a katolikus bazilika már nemcsak egy sziget a problémás kerületben, hanem szerves része és büszkesége a városrésznek. Mint megtudtam, ez Észak-Amerika legnagyobb katolikus temploma, 1920-tól több mint negyven évig építették. Mintegy 70 kápolna található benne, teret adva ezzel az amerikai katolikus közösségek sokszínűségének. A magyar szentmisére korábban érkeztem, így kicsit körbejártam a templomkomplexumot. A főhajóban éppen a vasárnapi istentisztelet zajlott, a hatalmas orgona és az énekes hangja betöltötte a teret. Nagyon ünnepélyes és felemelő hangulat lett úrrá rajtam is. Itt láttam a nagyszámú kisebbségek kápolnáiból jó párat, majd lementem az altemplomba, hogy megkeressem a Magyar Nemzeti Kápolnát, amelyet 2015-ben szenteltek fel. Ez a templom olyan nagy, hogy a jó pár kegytárgybolt mellett benne még étterem is helyet kapott. Az altemplom recepcióján eligazítottak, hogy merre találom a kápolnát, illetve megtudtam, hogy a magyar mise egy nagyobb térben kap helyet, a Mária Szeplőtelen Szíve Kápolnában. Sőt, még egy térképet is kaptam, a biztonság kedvéért. Szerencsére enélkül is könnyű volt megtalálnom a helyet, mert magyar egyházi énekeket hallottam kiszűrődni a kápolnából. Ott találkoztam a közösség önkéntes kántorával, aki a kezdés előtt többször elgyakorolta velünk az énekeket. Az ajtóban Bóna Richard atya üdvözölte a híveket, ő misézett is. Felvidéki dialektusával nosztalgiát keltett bennem, nagymamám szavajárásai jutottak az eszembe. A mise végén megtudtam, hogy ő már Amerikában született, viszont a családja pozsonyi és medvei származású. A katolikus egyetemen most fog végezni, visszamegy Clevelandbe; ez után kérdés, hogy ki lesz a következő magyarul miséző pap. A hívek szép számmal összegyűltek, a nagykövet asszony is részt vett a szentmisén. Kedves szokás, hogy amikor véget ér a mise, még egy agapéra, kötetlen beszélgetésre kávéval, sütivel mindenkit szeretettel várnak az egyetem épületében. Itt meséltem a Márton Áron emlékévről Richard atyának, és ekkor a közösség egyik tagja odajött hozzám és mondta: ő valaha Erdélyben Márton Áronnál bérmálkozott. Sok történetre emlékszik azokból az időkből, így az esedékes dokumentumfilm-vetítésen az ő közreműködését fogom kérni, hiszen a személyes történetek a legértékesebbek.
