A chacói magyarok hitélete: egykori és jelenlegi lelkipásztoraik

A chacói magyarok főleg a 62.000 lakosú Villa Angela és a 25 km-re lévő, 20 ezer fő által lakott Coronel Du Graty településeken, illetve a környéken szétszórtan fekvő tanyákon élnek. Felekezeti szempontból többségük katolikus, hasonlóan a város lakosságának legnagyobb részéhez. Az etnikailag vegyes térségben egyébként több más felekezet követői is jelen vannak, főleg neoprotestáns keresztény felekezetek (pünkösdisták stb.), izraeliták, de a katolikus népességhez viszonyítva utóbbiak csak kis közösségeket képeznek. Az egész régió lakosságára jellemző a vallásosság.

A 20. század első felében idetelepülő magyarok többsége egyrészt már eleve gyakorló katolikus volt, másrészt a térségben olyan közegbe kerültek, ahol a rendszeres hitélet az élet magától értetődő része volt. Hitéleti és társadalmi szervező erejét tekintve napjainkban is meghatározó jelentőségű a Jézus Szent Szívéről (Sagrado Corazón de Jesús) nevezett plébániatemplom, illetve a 9 kisebb-nagyobb filiát képező kápolna (capillas Virgen del Valle, San Gerardo, San José, San Cayetano), amelyek a város különböző kerületeiben (barrio) szétszórva találhatók. Ehhez tartoznak a Villa Angelá-n kívül eső, de a környéken élők által látogatott kápolnák, amelyekből összesen 16-ot látnak el a Villa Angela-i plébániáról.

A magyar leszármazottak közül többen mind Villa Angela, mind Du Graty plébániák közösségeiben aktívan részt vesznek (pl. a templomi kórusban, zenei szolgálatban stb.), így természetesen a nagyobb egyházi ünnepeken is. A hitélethez kapcsolódó szokások, ünnepek alkalmával viszont nincs elkülönülés, a magyarok közösen ünnepelnek az egész közösséggel.

A Du Graty-ban élő Szabó Istvánt (84) és feleségét, Varga Zsuzsannát (78) még a járványügyi intézkedések előtt ismerhettem meg. Négy gyermekük közül a legidősebb, István (50) katolikus pap, az északra lévő Villa Río Bermejito egyházközségében plébános. A szülők a mai napig igen buzgók, kérésemre Zsuzsa néni elmondta az Úr imádságát, a Miatyánkot, ahogy még szüleitől tanulta. A felvételt itt lehet meghallgatni.

Érdemes kiemelni, hogy az Argentínában, Buenos Aires-ben élő magyar misszionárius szerzetesek munkájának évtizedeken keresztül fontos része volt, hogy Argentína különböző vidékein a nagyobb magyar kolóniákat végigjárták, magyarul miséztek, hitoktatást végeztek, kiszolgáltatták a magyar közösségek tagjainak a szentségeket. Bangha Béla SJ 1934-es dél-amerikai missziós körútja során a Chacótól 500 km-re keletre lévő Missiones tartomány felkeresésekor, a chacói magyarok legelső generációjával találkozott. Útinaplója (Dél keresztje alatt) ma is fontos forrás. A chacói magyarok lelkipásztori gondozását 1934-től kezdődően Virág Venánc OFM (1890–1970) látta el, évente két alkalommal látogatott el a térségben élőkhöz, akikhez az 1940-es évek végén Mons. dr. Luttor Ferenc (1886-1953), az argentin magyarság apostola is elutazott.

P. Domonkos László SVD (1920–2005) verbita atya 1957-től kezdődően a Buenos Aires-hez közel eső Plátanos-ban, az angolkisasszonyok iskolájában látott el lelkipásztori szolgálatot, de a későbbiek folyamán ő is rendszeresen, évről évre ellátogatott Chacóba, sokan az itt élők közül ma is emlékeznek rá. A Villa Angela-i magyarok ragaszkodására jellemző, hogy P. Domonkos halála előtt a már Magyarországra hazatért atyát betegágyánál többen is felkeresték.

A Villa Angelán élő magyarok emlegetik „pastor Sabót”, azaz Szabó Imre református lelkészt, ő az Argentínai Magyar Evangéliumi Református Keresztyén Egyház Buenos Aires-i lelkipásztoraként (1964–1987) látogatott el többször a településre, rendkívül tájékozott, művelt emberként emlékeznek rá a helyiek. Sajnos már évekkel ezelőtt elhunyt.

Villa Angela plébániáját 1938 óta redemptorista atyák látják el. A Liguori Szent Alfonz által a XVIII. század első felében alapított rend több tucat tagja dolgozik jelenleg is Argentína különböző pontjain. A Villa Angela-i plébános jelenleg a lengyel származású Padre Radek (Radek atya), társaival, P. Martinnal (lengyel) és P. Marcos-szal (argentin, Salta-i) mindent megtesznek, hogy a híveknek és a Villa Angelán élőknek lelki támaszt nyújtsanak. Amikor interjút készítettem vele, elmondta, hogy a magyar közösség tagjai közül sokakat ismer, közülük többen meghatározó szerepet játszanak a plébánia közösségeiben, hitéletében.

P. Radek eddigi papi pályája során több alkalommal került kapcsolatba diaszpórában élő magyarokkal. Észak-Kelet Lengyelországban született, a fehéroroszországi határhoz közel eső Hajnówka településen (1964). 1984-ben lépett be a redemptorista rendbe, 1989-ben érkezett először Argentínába. Miután a La plata-i redemptorista papi szemináriumban befejezte teológiai tanulmányait, 1991-ben Quilmes-ben szentelték fel, ezt követően 6 évet töltött Charatában. 1998-tól éveken keresztül misszionáriusként az USA-ban teljesített szolgálatot, előbb három és fél évig Manville-ben (New Yersey), egy kétnyelvű (lengyel és angol) plébánián (a településen egyébként magyar egyházközség is működik), majd Chicagóban. Egyesült Államokbeli tartózkodása során találkozott (lengyel) pálos atyákkal, akik elmondták neki, hogy amikor az eredetileg magyar alapítású pálos rend tagjai az 1950-es években mind Magyarországon, mind Lengyelországban üldöztetést szenvedtek a kommunista hatalom részéről, 1956-ban, a rend jövőjéről gondolkozva, arra készülve, ha az üldöztetés miatt egy esetleges újraalapítás válna idővel szükségessé, ennek lehetséges bázisaként a Pennsylvania állambeli Doylestown-ban a pálosok felépítették az „amerikai Częstochowa”-t, ami a kezdetek kezdetén csak egy kis fából épült kápolna volt, mára viszont az USA-ban komoly kegyhellyé és zarándokközponttá vált.