Az iskolák belső világa és szervezeti felépítése
A konferencia második felében a Bajországi Magyar Iskoláról mint szervezetről és szövetségről, annak nürnbergi tagiskolájáról és nevelői-oktatói munkájáról, valamint a Nürnbergi Magyar Iskolában is működő Így tedd rá! programról számoltak be az előadók.
Szövetség a szövetségben: a Müncheni Magyar Intézet Bajorországi Magyar Iskolája
„Mire jó ez a tevékenység?” – tette fel a kérdést a Bajorországban működő hétvégi magyar iskolák funkciójáról Dr. K. Lengyel Zsolt, a Müncheni Magyar Intézet Egyesület elnöke. Ha jobban meg akarjuk érteni ezeknek az iskoláknak a szerepét, működését, szükségünk van egy rövid történeti visszatekintésre.
„Az emigránsok nem hitték, hogy a rendszer, amely elől elmenekülnek, össze fog omlani. Ők berendezkedtek többé-kevésbé örökre kint.”
Az alap ehhez az 1949-ben alapított Katolikus Misszió Hétvégi Magyar Iskolája, amellyel az 1962-ben alapított Müncheni Magyar Intézet Egyesülettel a 90-es évektől kezdve egyre szorosabban együttműködött. A 2004-2005 körül az együttműködés kezdte kinőni a katolikus misszió épületét, egyre többen érkeztek kitelepülő magyarok, emellett még ott voltak a régi emigránsok gyerekei, unokái. 2009 körül a Müncheni Magyar Intézet új lehetőségeket kezdett el felmérni, egyrészt a helyszín tekintetében, másrészt pedig olyan alapokra kívánta helyezni a működését, amely szakmailag hosszútávon képes működni.
Ebben az évben derült ki, hogy Bajorország létrehozza az úgynevezett konzuli modellt, amelynek a jellegzetessége, hogy a bajor állam minden felelősséget – anyagit, szakmait, szervezésit – átruház a mindenkori küldő országnak. 2010-11-ben folytak az első tárgyalások az akkori főkonzullal, hogy a müncheni hétvégi iskola áttérjen a konzuli modellre. 2013-ban az elképzelés az volt, hogy a konzuli modell keretében több iskola indul külön-külön. 2014 őszére úgy alakult át a koncepció, hogy több iskola egy ernyőszervezet alá tömörül, ez lett a Müncheni Magyar Intézet Bajorországi Magyar Iskolája.
Az első, 2014-15-ös tanévben kialakult egy kettős partneri viszony a Külügyminisztériummal és a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai államtitkárságával. A tagiskolák sok ügyben egyedül döntenek (pl. a tanmenet megtervezése, diákok toborzása, kulturális programok szervezése), a tanárok kiválasztása a központi vezetés és a tagiskolák közös ügye, más ügyekben (pl. tankönyvek beszerzése) csak a központi vezetés jár el.
Dr. K. Lengyel Zsolt bemutatta a regensburgi tagiskola szakmai koncepciójának vázlatát is, és külön kiemelte a nagyobb korcsoportoknál a magyar ECL nyelvvizsgára való felkészítést az elérendő célok között. A magyar ECL vizsga a szövetségben működő iskolák kimenete is. Az egyik kihívást a jövőre nézve az jelenti, hogy az ECL vizsga már 14 éves kortól letehető. Ha az ECL vizsgán kívül nincs egyéb cél, akkor viszont a kint élő fiatalok magyarnyelv-tanulása 14-15 éves korban gyakran megakad, így 14 és 18 év alatt kialakul egy hézag, amikorra már a gyerekek eldönthetnék, hogy szeretnének-e valamit kezdeni a magyarnyelv-tudásukkal. Az intézet további célja a jövőre nézve, hogy saját kerettantervét fejlessze, és tervben van egy, más hétvégi iskolák által is használható kézikönyv megírása is.
Kérdéses végül, hogy a Bajorországi Magyar Iskola viszonyát a bajor vagy a magyar tanügyi rendszerhez érdemes lenne-e a jövőben elmélyíteni. Azaz: van-e arra igény, hogy a gyerekeket Bajorországban magyar nyelvből érettségiztessék? A felmérések szerint ehhez egyelőre kevés a gyerekek létszáma, de létezik egy másik elképzelés is: a fent említett kieső 3-4 évet az érettségiig a magyarországi tanügyi szervekkel együttműködésben át lehetne hidalni távoktatással vagy blokkosított oktatással.
„De mégis mi a cél?” – tette fel újra a kérdést Dr. K. Lengyel Zsolt. „A cél az, hogy a gyerekek maguk döntsék el, amikor oda jutnak, hogy hol legyenek magyarok.”
A nürnbergi példa
A szövetség bemutatása után a résztvevők a Bajorországi Magyar Iskola második legnagyobb tagintézményének, a Nürnbergi Magyar Iskolának a működését ismerhették meg. Pereszlényi Erika, az iskola vezetője, a kezdetekről, az eddigi eredményekről, kihívásokról és sikerekről, Martonosi Adrienn, az iskola korábbi tanára pedig az iskolában végzett pedagógiai munkáról tájékoztatta a közönséget.
„A 2014/15-ös évben kezdtük a munkát, annak idején 34 diákkal, idő közben 85-re nőtt a diáklétszám. Idén azért kellett elküldenünk majdnem 20 jelentkezőt, mert nincs helyünk. Különösen a 0-tól 6 éves korosztályt egyszerűen nem tudjuk felvenni helyhiány miatt” – mondta Pereszlényi Erika.
Az iskolában jelenleg 6 csoport van és 3+1 pedagógus végez nevelői-oktatói munkát három állandó pedagógussal, és a 2018-19-es tanévben Juhász Gergely KCSP ösztöndíjas is itt dolgozik.
Mitől más egy hétvégi magyar iskola, mint egy magyarországi intézmény?
„Legfontosabb célunk az oktatás, a kultúra és az identitástudat megőrzése. Természetesen arra kell vigyáznunk, hogy ezek a gyerekek egész héten le vannak terhelve és a német iskolának kell megfelelniük. Tehát szombaton, a koránkelés ellenére itt azért érezzék jól magukat és élvezzék ezt.”
A nagy létszám ellenére Pereszlényi Erika lát még lehetőséget a bővülésre, mégpedig az újonnan kivándorló családokban. Őket elérni viszont nem egyszerű, de az iskola a jövőben is próbálkozni fog a megszólításukkal:
„Lehet, hogy ők az asszimilációt választják, de az is lehet, hogy tovább vándorolnak egy más diaszpórás közösségbe”.
Az iskolában járó gyerekek összetétele jól leképezi az utóbbi idők migrációs folyamatait:
„Itt anyaországi diákok és családok is megtalálhatók, de ugyanúgy a Kárpát-medence különböző területeiről és más diaszpórás közösségből is itt vannak a közösség részeként”.
A sokszínű összetétel a Nürnbergi Magyar Iskolába járó gyerekek nyelvi és kulturális ismereteiben is tükröződik. Vannak magyar családok, amelyek az elmúlt néhány évben települtek ki, vannak olyan családok, ahol a gyermek már itt született a diaszpórában, vannak a magyar-nem magyar családok, és a Nürnbergi Magyar Iskolába jelenleg egy nem magyar-nem magyar család is járatja a gyermekeit.
A gyereküket a Nürnbergi Magyar Iskolába küldő családok motivációi is eltérőek. Egyesek csupán a saját kultúrához való érzelmi kötődés miatt íratják be gyermeküket, mások már évekkel előre terveznek, és tudják, hogy néhány éven belül haza szeretnének települni.
2018-ban megalapították a Magyar Kultúrát Németországban Támogató Egyesületet, hogy az iskola mögött legyen jogi entitás is. A korábbi felszólalókhoz kapcsolódva Pereszlényi Erika kiemelte annak a jelentőségét, hogy a magyar iskolában végzett munka bekerülhet a gyerekek bajor bizonyítványába. A tudás- és értékközvetítés mellett az iskola közösségformáló szerepére is felhívta a figyelmet: a legidősebb diák 19 éves, és még mindig bejár a többiekkel, mert ilyen erős baráti szálak alakultak ki.
Az iskola jövőbeli céljaihoz tartozik még a szülőkkel és a társszervezetekkel való kapcsolatépítés, és az iskola és az oktatás digitalizációja – ez utóbbi az idei tanévben már el is kezdődött.
Az iskola kitűzött céljai megvalósításához igénybe tudja venni a KCSP ösztöndíjasok munkáját, az idei tanévben Juhász Gergely ösztöndíjas két csoport oktatásával, a kollégák támogatásával, kiegészítő tananyagok, olvasmányok összeállításával, pályázatírással és egyes tanulói alkalmazások oktatásban való meghonosításával tud hozzájárulni az iskola munkájához.
A pedagógiai dimenzió
A fent vázolt sajátos oktatási helyzet sajátos pedagógiai megközelítést is igényel. Nevelői-oktatói tapasztalatairól Martonosi Adrienn, az iskola volt tanára számolt be.
Miképpen lehet motiválni a gyermekeket arra, hogy még szombaton is iskolába járjanak?
„Adott egy szombat reggel, adott egy kamasz gyerek, adott egy koránkelés, és még tanuljunk is valamit! Hogyan lehetne ezt úgy a gyerekeknek eladni, hogy örömmel járjanak az iskolába? Mert a kicsiket a szülő még megfogja, és behozza az iskolába. De mi lesz a nagyokkal? Ezért gondoltunk arra, hogy közösséget építünk, és majd a közösség fogja őket becsalogatni az iskolába”.
Fontos emellett, hogy az iskola minél kevesebb nyomást gyakoroljon a tanulókra, megteremtve ezzel egy lehetőleg stresszmentes környezetet.
„Mindenképpen a stresszt mint faktort le kell róluk szedni, hogy örömmel jöjjenek iskolába. Tehát itt nincs olyan jellegű számonkérés, itt nincs olyan jellegű feleltetés, vagy bármi stresszfaktor, ami miatt ő ne akarna bejönni”.
Martonosi Adrienn a pedagógiai értékelésben a pozitív szóbeli megerősítéseket tartja célravezetőnek. A tanulás támogatásában nagy szerepet tulajdonít az élményeknek.
„Úgy tanuljanak a gyerekek, hogy ne is vegyük észre, hogy tanulunk.”
Ahogy az otthoni iskolákban, úgy a hétvégi iskolában sincs két egyforma csoport, így a módszertani eszköztárt mindig az adott csoport igényeire kell szabni.
Tananyagok a hétvégi iskolák számára
A hétvégi magyar iskolák sajátos helyzetükből adódóan csak részben tudják hasznosítani azokat a tananyagokat, amelyek a magyarországi iskolai használatra íródtak. Ezért a korábbi években mindig szükség volt saját készítésű kiegészítő anyagokra. De mennyire segítene a helyzeten egy kifejezetten a hétvégi iskolák igényeire szabott új tankönyv? Tekintettel a fent említett szerteágazó életutakra Martonosi Adrienn nem is egy hétvégi iskoláknak íródott tankönyvet, hanem inkább egy tudásadatbázist tartana kívánatosnak, amelyhez a tanárok, diákok és szülők is hozzányúlhatnak. Legyen szó akár tankönyvről, akár tudásbázisról, a tanulók figyelmének lekötésére a tanároknak a feladatok és tevékenységek sokszínű és változatos eszköztárára és alkalmazására van szükségük.
Egy hétvégi iskolák számára íródott tankönyv (vagy tudásbázis) kompakt segítséget tudna nyújtani tanulóknak és szülőknek egyaránt, mert a fénymásolt vagy saját készítésű kiegészítő anyagok gyakran elvesznek. Továbbá a célcsoportra szabott tartalmak hozzájárulnának a tanulók motiválásához és lehetőséget tudnának biztosítani a differenciált óravezetéshez.
Népi játékok a személyiségfejlesztés szolgálatában
A BUOD konferenciájának utolsó előadója Balatoni Katalin neveléstudományi kutató, táncpedagógus, az Így tedd rá! program gazdája volt, aki a népi játékokban rejlő személyiségfejlesztési lehetőségekről beszélt.
„Nagyon fontos megtalálni a magyar kultúrában is a valós értékeket, ugyanis évtizedeken keresztül nagyon tudatos módon ezeket az értékeket stilizálták és rombolták. Nagyon sok generáció nem megfelelően tudott szocializálódni: nem tudunk minden esetben a magyar kultúrán belül értékeket felismerni. Ez nem a mi hibánk, hanem egy olyan történelmi múlt áll mögöttünk, ami erre irányult.”
Miért fontosak a népi játékok?
„Nemcsak azért, hogy a hagyományainkat őrizzük, hanem tudnunk kell azt, hogy a paraszti kultúrában a gyerekek a népi játékon keresztül tanultak meg mindent: a teljes szocializációs folyamatukat áthatotta a játék.”
Korábban ezeket a népi játékokat azért alkalmazták, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, ugyanakkor mai pedagógusi és kutatói szemmel definiálni lehet az egyes játékok komplex kompetenciafejlesztő hatását. Számos oktatási intézmény gyakorlatában a népi tánc és a népi játék mégsem azok fejlesztő hatása miatt kerül be a foglalkozástervbe, hanem azért, mert abból látványos produktum tud születni – például valamilyen iskolai műsoron vagy rendezvényen. Hogy miképpen lehet a népi játékokat és a néptáncot a személyiségfejlesztés szolgálatába állítani a gyakorlatban, azt megtudhatták azok, akik a konferencia másnapján, február 10-én részt vettek Balatoni Katalin egész napos módszertani workshopján, amelyről még külön beszámolunk.
*
A tartalmas előadásokat a résztvevők közös eszmecseréje követte, ahol az egyes szervezetek tagjai megvitatták az aktuális terveiket, tapasztalataikat. Az új ismeretek mellett új ismeretségek születtek, amelyek talán egy-egy későbbi együttműködést is megalapoznak majd. Köszönjük mindenkinek, hogy ellátogatott Nürnbergbe!
