Délután 17 órakor gyűltünk össze a Sommerfelder Strasse 20. alatt egy klubhelyiségben, hogy közösen megnézzük az Ádám almái c. filmet. Ekkor még nem tudtuk, hogy a hónapban tervezett következő alkalmunkat, a két héttel későbbi istentiszteletünket már nem tudjuk megtartani a járvány miatt.
A filmesten ismét találkozhatott minden lipcsei magyar, aki érdeklődött az eseményünk iránt. Voltak közöttük különböző élethelyzetben élők: egyetemisták, ösztöndíjasok, már munkavállalók és hosszabb ideje itt élők. Fiatalok vagy idősebbek: közösség lehettünk.
A film a böjti idő tematikájába illeszkedik. Azt a kérdést is felveti számunkra, hogy miként viszonyulunk a szenvedéshez? Mély és őszinte beszélgetés kezdődött meg ennek kapcsán. Többféle teológiai kérdést is érintettünk Isten igazságosságáról és arról, hogyan tapasztalhatjuk meg életünkben az ő gondoskodását. A film után még sokáig beszélgettünk. Tervezgettük az elkövetkezendő időszakot, az előttünk álló majdnem három hónapot. Még sok tervünk volt: március 21-re ’48-as megemlékezéssel készült a gyülekezet, melyet az istentisztelettel egybekötve tartottunk volna, és aztán áprilisban a húsvéti alkalmunkon kaptak volna áldást a gyülekezet választott tisztségviselői.
Visszagondolva az alkalomra, ez a filmest igazán böjti volt. Jó, hogy tudtunk beszélgetni a film által a nehézségekről, még ha nem is tudtuk, hogy tényleg egy nehezebb időszak következik mindannyiunk számára. Jó volt, hogy tervezéssel „búcsúzhattunk” egymástól. Természetesen nem volt valódi, személyes búcsú, erre már sajnos nem volt módunk. Így azonban mégis a lendület megmaradhat. A kapcsolatot online tarthatjuk egymással, amíg a közösség nem találkozhat ismét személyesen, hogy az alkalmak folytatódhassanak.
