„Hiszem, mert lehetetlen.” (Tertullianus)
A soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceumban érettségiztem, majd Budapesten folytattam tanulmányaimat. Idén, 2019-ben végeztem az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, teológus- lelkész szakon. Tanulmányaim mellett különböző gyülekezetekben, például Budafokon is vállaltam ifjúsági, illetve gyülekezeti munkát. Ezekben a szolgálatokban még inkább megismerhettem Magyarország különféle tájegységeinek hagyományait és értékeit. „Frissen avatott” lelkészként különösen foglalkoztat a misszió és a gyülekezet szervezésének kérdése. Lényegesnek tartom az ismeretek folytonos megújítását és a mások iránti nyitottságot. Az ösztöndíjprogram számomra ezért egy lehetőség is az újabb szempontok megismerésére.
Szeretném megismerni a kialakult közösségek működését és a közösségeket alkotó személyek élettörténetét. Így a mai társadalomban jelen lévő elvándorlás, és az emiatt létrehozható új közösségek kialakítását is fontosnak tartom. Úgy gondolom, a lelkiség az emberi élet mozgatórugója. Egyetemi éveim alatt nem csak elméletileg, de személyes tapasztalatokon keresztül, különböző embereket megismerve is leginkább ez foglalkoztatott. Ezért meggyőződésem, hogy a magyar közösségek formálódásának alapja is a lelki közösség, amelyben egymásra találhatnak az ország határain kívül élő magyarok, bárhol legyenek a világban.
A kint élő magyarok számára szerintem nélkülözhetetlen egy megtartó közösség, ahol lehetőség nyílik a lelki épülésre és növekedésre, és ahol mindenki megerősödhet kultúrájának és hitének megélésében.