35. születésnapját ünnepelte a Sao Pauló-i Zrínyi Művészegyüttes

/ Molnár Orsolya Anna /
molnar.orsolya.anna képe
2016. szeptember 10-én tartotta táncházzal és koncerttel egybekötött születésnapját a Sao Pauló-i Zrínyi Művészegyüttes. A rendezvényen, melyet a Magya Házban tartottak, fellépett a Brazíliában turnézó Zerda Kamara Néptáncegyüttes, a talpalávalót pedig a Pósfa Együttes húzta. A táncházat megelőző délutánon pedig az ELTE BTK és az USP magyar tanszékének közös előadásaira került sor. Személyes beszámoló következik.
ElőkészületekDekorációZrínyi NéptánccsoportDekoráció

Hát az úgy volt... 

Hát az úgy volt, hogy mikor az ember megérkezik egy új közegbe, mindig keresi a helyét. Azokat az embereket, akik közé a legkönnyebben beillik, akik befogadják. Bár mindenki rendkívül kedves volt érkezésemkor Sao Paulóba, leggyorsabban a hangot mégis a néptáncosokkal (és sok esetben egyben a cserkészekkel is) találtam meg. Az alatt a tíz nap alatt, amit kezdetben ott töltöttem sok embert hamar megkedveltem, új barátokra találtam ott is. Így – bár Jaraguá do Sul a kirendelt területem – gyakran hívnak engem is, és a Jaraguái magyarokat, táncosokat is a Sao Pauló-i eseményekre.

A két kolónia közötti kapcsolat kezdetben nagyon erős volt: a Sao Pauló-i néptáncosok jártak le Jaraguába táncot, a főző asszonyok az ételeket tanítani, és így tovább... Ám az elmúlt években valahogy nem adódott mód arra, hogy ez a kapcsolat ilyen szoros is maradhasson. Annak érdekében, hogy ismét felélénkítsük – ezt mind a két fél szeretné –, munkám során sokat utazom, szervezek, keresem a lehetőséget a közösségek összeboronálására. 

Így alakult, hogy hivatalos voltam a Zrínyi Művészegyüttes születésnapjára is. Dolgos hétvége volt: az éjszakai buszút eleve 11 órás odáig, és pénteken este a Brazíliában turnézó Zerda Kamara Néptáncegyüttest, a Pósfa Együttest vártuk a táncbemutatóra és rögtönzött „zárt körű” táncházba – igen jól sikeredett. Vendégeink meséltek a favellákban tartott táncbemutatójukról és arról, hogyan tanítottak táncot ott, a hátrányos helyzetű gyerekeknek. (Weboldalukon részletesen be is számolnak.)

Másnap, mindjárt délelőtt belefogtunk a székelykáposzta elkészítésébe, amelyet a táncházba érkezőknek szolgáltunk fel az este. Az ételkészítésben mindegyik néptánccsoport tagjai segédkeztek, jó hangulatban készülődtünk. 

Délután került sor az ELTE- BTK és az USP magyar tanszéke által szervezett színvonalas, érdekes, tudományos előadásokra:   

  

Majd a helyszín dekorálását követően az este megnyitotta kapuit a Magyar Ház táncháza. 

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján kétszáz érdeklődőre számítottak, végül – mint megtudtam – több mint 250 jegyet váltottak meg. Az este folyamán a székelykáposztát, lángost és más, hagyományos magyar ételeket, italokat fogyaszthattak a résztvevők. A táncosok pedig kicsiket, nagyokat egyaránt jól megmozgattak. „Hajnalig tartott a vigasság...”  Külön érdekesnek találtam, a felvidéki magyarság és a brazíliai magyarság találkozását. Úgy gondolom, mind a két fél értékes, szemléletet formáló tapasztalatra tett szert.