Hát az úgy volt...
Hát az úgy volt, hogy mikor az ember megérkezik egy új közegbe, mindig keresi a helyét. Azokat az embereket, akik közé a legkönnyebben beillik, akik befogadják. Bár mindenki rendkívül kedves volt érkezésemkor Sao Paulóba, leggyorsabban a hangot mégis a néptáncosokkal (és sok esetben egyben a cserkészekkel is) találtam meg. Az alatt a tíz nap alatt, amit kezdetben ott töltöttem sok embert hamar megkedveltem, új barátokra találtam ott is. Így – bár Jaraguá do Sul a kirendelt területem – gyakran hívnak engem is, és a Jaraguái magyarokat, táncosokat is a Sao Pauló-i eseményekre.
A két kolónia közötti kapcsolat kezdetben nagyon erős volt: a Sao Pauló-i néptáncosok jártak le Jaraguába táncot, a főző asszonyok az ételeket tanítani, és így tovább... Ám az elmúlt években valahogy nem adódott mód arra, hogy ez a kapcsolat ilyen szoros is maradhasson. Annak érdekében, hogy ismét felélénkítsük – ezt mind a két fél szeretné –, munkám során sokat utazom, szervezek, keresem a lehetőséget a közösségek összeboronálására.
Így alakult, hogy hivatalos voltam a Zrínyi Művészegyüttes születésnapjára is. Dolgos hétvége volt: az éjszakai buszút eleve 11 órás odáig, és pénteken este a Brazíliában turnézó Zerda Kamara Néptáncegyüttest, a Pósfa Együttest vártuk a táncbemutatóra és rögtönzött „zárt körű” táncházba – igen jól sikeredett. Vendégeink meséltek a favellákban tartott táncbemutatójukról és arról, hogyan tanítottak táncot ott, a hátrányos helyzetű gyerekeknek. (Weboldalukon részletesen be is számolnak.)
Másnap, mindjárt délelőtt belefogtunk a székelykáposzta elkészítésébe, amelyet a táncházba érkezőknek szolgáltunk fel az este. Az ételkészítésben mindegyik néptánccsoport tagjai segédkeztek, jó hangulatban készülődtünk.
Délután került sor az ELTE- BTK és az USP magyar tanszéke által szervezett színvonalas, érdekes, tudományos előadásokra:
Majd a helyszín dekorálását követően az este megnyitotta kapuit a Magyar Ház táncháza.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján kétszáz érdeklődőre számítottak, végül – mint megtudtam – több mint 250 jegyet váltottak meg. Az este folyamán a székelykáposztát, lángost és más, hagyományos magyar ételeket, italokat fogyaszthattak a résztvevők. A táncosok pedig kicsiket, nagyokat egyaránt jól megmozgattak. „Hajnalig tartott a vigasság...” Külön érdekesnek találtam, a felvidéki magyarság és a brazíliai magyarság találkozását. Úgy gondolom, mind a két fél értékes, szemléletet formáló tapasztalatra tett szert.
