A fenti Petőfi-idézet a diaszpóra-lét nehézségeit is szimbolizálja. Az identitást, sok esetben, csak áldozatos munkával lehet megőrizni, ami nem mindig a könnyebbik út.

Tanulmányaimat az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végeztem történelem-földrajz szakos tanárként. A diploma kézhez vétele után a Nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnáziumban helyezkedtem el, ahol igazán megszerettem a tanítást. Az évek során megfogalmazódott bennem, hogy az erős közösségek formálását tekintem fő feladatomnak, minél több hasznos, építő jellegű szabadidős tevékenységet szeretnék megmutatni a fiatalok számára.

Már kamaszkorban betekintést nyertem a Kárpát-medencei és a diaszpóra-magyarság helyzetébe középiskolám és a Rákóczi Szövetség jóvoltából. Azóta is rendszeresen megfordulok a magyar fiatalokat összefogó táborokban, az itt szerzett tapasztalatokból is merítek az iskolai programok szervezése során.

A diaszpóra magyarsága számára a magyar történelemben és földrajzban való jártasság megszerzése fontos támpont kultúrájuk, identitásuk megőrzésében, elmélyítésében. A magyar iskola és a cserkészet mindezek megtartásán túl más szerepet is játszik: életre szóló barátságok kötődnek itt. Célom ebben minél több segítséget nyújtani és minél többeket ösztönözni arra, hogy csatlakozzanak ezekhez a kezdeményezésekhez.

Megtiszteltetés és felelősségteljes kihívás számomra, hogy 2022-2023-ban a Körösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa lehetek, s hogy munkámmal a diaszpóra magyarságának épülését szolgálhatom.