„A Nagyböjt egy új kezdet, olyan út, amely elvezet a biztos célhoz, a feltámadáshoz, Húsvéthoz, amikor Krisztus győzedelmeskedik a halál felett. Ebben az időszakban mindig erős indítást kapunk a megtérésre. A keresztény ember arra kap meghívást, hogy „teljes szívével” térjen meg az Úrhoz, ne elégedjen meg a középszerű élettel, hanem növekedjen az Úr barátságában”. (Ferenc pápa)
A nagyböjt jelentőségének talán egyik legszebb összegzője a fent idézett gondolat Ferenc pápától. Minden lényeges üzenetet megfogalmaz erre az időszakra. Szívbe, igaz hittel, és mély meggyőződéssel haladjunk azon a Krisztusi úton, amely az örök élethez, a feltámadáshoz vezet. Ne felszínesen, ne középszerűen éljük meg Krisztusban vetett hitünket, mert az nem méltó az Úrhoz. Hozzunk áldozatot, éljük meg szenvedéseinket, szeretettel, békességgel forduljunk embertársainkhoz, tetteinkkel, cselekedeteinkkel és nap, mint nap adjunk bizonyságot földi életünkben arról, hogy minden igyekezetünkkel méltók szeretnénk lenni Jézus barátságára, igaz szívvel és igaz hittel, őszintén.
Az augsburgi háromnapos lelki feltöltődés is ezen gondolatok elmélkedéseiben teltek. Dr. Tempfli Imre atya vezette azokat az elmélkedéseket, szentmiséket, amelyek gazdagon alátámasztották Ferenc pápa magasztos gondolatait a Nagyböjt valódi, életszerű és igaz megéléséről. Elmélkedéseiben felhívta a figyelmet a szentmise fontosságára. A részvétel jelentőségére és a tudatos figyelemre, amely végig kell, hogy kísérje ezeket a magasztos alkalmakat. A megjelenésünkre vonatkozóan is fontos intelmeket fogalmazott meg Imre atya, amely egyaránt vonatkozott Isten színe előtti belsőnk, és külsőnk tisztaságára. Méltók legyünk a befogadásra és a fogadtatásra. Beszélt az imák rendszerességének, illetve gyakoriságának fontosságáról. Hangsúlyozta a folyamatos, élő kapcsolattartást az Úrral. Kiemelt szerepet szánt az önképző hívők közösségének, amelynek ereje, fejlődése az ő kezükben van. A téma komolyságát és fontosságát tiszteletben tartva, Imre atya egyéniségéből fakadóan színesítette, oldotta humorával, kiegészítette élettapasztalatával, gazdagította példázataival. Tartalmas és mély elmélkedései szuggesztív kisugárzásával élménnyé, elgondolkodtatóvá, és mindenképpen felejthetetlenné, emlékezetessé tette a Nagyböjti lelkigyakorlatok hétvégéjét itt Augsburgban. Hálásan köszönjük Imre atya magvas és magasztos gondolatait, amely szívünkre és tudatunkra egyszerre és egy időben hatottak a tisztaság, és a méltóság tükrében.
A hétvége programja pénteken 18 órakor vette kezdetét a bevezető elmélkedéssel. Szombat reggel közös reggelivel, kávézással indult a nap, majd gazdag lelki programok követték egymást. A közös elmélkedésen kívül alkalom nyílt szentgyónásra, közös imádságra, lelki beszélgetésre, keresztúti ájtatosságon való részvételre, és a napot záró közös szentmisére. A Nagyböjti lelkigyakorlat harmadik napján délelőtti szentmisével zárult Augsburgban a lelki program. Ezt követően Imre atya Kemptenben, az ott élő magyar katolikus közösségnek közvetítette Isten igéjét a szentmisén.
A hétvégi lelkigyakorlat keretében szombaton a Szent Piroska Hétvégi Magyar Iskolai diákjai is keresztutat tartottak a St. Max templomban Csibi Sándor plébános úr vezetésével. Az elsőáldozásra készülő harmadikosok ministrálással, a felsőbb osztályosok a könyörgések felolvasásával vettek részt az ájtatosságon, amelyet a gyermekek éneke tett színessé.
Ennek a lelki hétvégi programnak is a sikere a közösség összefogásának erejében, az együtt gondolkodásban rejlett. Mindenki megtalálta a saját részfeladatát az egész program küldetését és jelentőségét szem előtt tartva. A finomabbnál finomabb házi sütemények, az ebédre készített töltött káposzta, zöldséges ragu is a gondos készülődés eredményeként született.
A közösen elfogyasztott reggeli, ebéd és vacsora kitűnő alkalmat adott a hallott, közösen átélt és megélt élmények megbeszélésére, a vélemények megosztására. Baráti beszélgetések, ismerkedések színterévé vált egy pillanat alatt a plébánia nagyterme, ahol a jelen lévők lélekben megerősödve, mosollyal az arcukon, önfeledten, jó hangulatban beszélgettek. Kitűnő alkalom volt ez a nap arra is, hogy végre újra találkoztak az augsburgi, kempteni, és neu-ulmi testvérek egymással, és közösen élték meg a Nagyböjti feltöltődés magasztos, és felejthetetlen élményét a Krisztusi szeretet jegyében.
„Abból tudják meg mindnyájan, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. (Jn. 13,35)”
