’45-ös magyarok történetét gyűjti a Magyar Társaság
Nádas Gabriella „Kuni”, a Magyar Kongresszus főszervezője úgy fogalmazott, hogy az első találkozó célja az volt, hogy összehozza az észak-amerikai magyarságot és szellemi támogatást nyújtson nekik. Ezzel a lelkülettel szervezték meg az idei kongresszust is, elsősorban a Cleveland, Buffalo, Torontó, New York és New Jersey környékén élő magyaroknak. Kuni kiemelte, hogy Dr. Nádas János, Béldy Béla és Somogyi Ferenc 61 évvel ezelőtt egy fórumot szerettek volna létrehozni azoknak a magyaroknak, akik érdekeltek a magyar kultúra és történelem ápolása iránt, és akik a szakmai életükben elértek valamit.
Az idei évben a kongresszus legtöbb előadását a szervezőbizottság szüleinek tiszteletére tartották meg. A 61. Magyar Kongresszus során elsősorban a ’45-ös magyar menekültek emlékét idézték fel. Visszaemlékeztek a második világháború utáni magyar menekültekre, azoknak hazaszeretetére, közösségépítésére, egymás kisegítésére és a külföldi életük újrakezdésére.
A találkozó mindkét napján az érdeklődők további magyarságot érintő előadásokon és filmbemutatókon is vehettek részt. Tizenhárom előadó, köztük egyetemi és főiskolai professzorok, tanulók, diplomaták és civil emberek számoltak be a kutatási területükről, vagy az észak-amerikai magyar családjuk múltjáról. Olyan témákat is érintettek az előadók, mint például Cleveland környékén élő magyarság története, vagy az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei. Ez utóbbi történetet a kárpátaljai levéltárban őrzött KGB dokumentumok tükrében mutattak be.
A filmvetítések során olyan mozgóképes alkotások kerültek vetítésre, mint például a kanadai Rákóczi Alapítvány Magyarságismereti Mozgótáboráról készült közel 40 perces dokumentumfilm. Az alkotás tábor 25 éves múltját mutatja be, valamint a Diákok Határok Nélkül Program: Ahol otthon érzem magam (Students without Boundaries: A Place to call home) címet viseli.
A Magyar Kongresszus az elmúlt öt évben, minden esztendőben díjazott egy magyarságot érintő könyvet is. 2022-ben ezt a rangos kitüntetést a Rákóczi Alapítvány gondozásában megjelent Friss hangok a perifériáról című esszékötetnek ítélték oda. A trianon 100. évfordulója kapcsán a határon túli fiatalok megfogalmazták minazt, amit számukra jelent a magyarságuk és a kisebbségi élet.
Nádas Gabriella „Kuni” úgy fogalmazott, hogy a Magyar Társaság keretén belül működik egy akadémia, amely nem egy kőből és falakból álló intézmény, hanem egy virtuális akadémia. Ők korábban már kitüntettek olyan tudósokat, művészeket, zeneszerzőket, akik öregbítették a magyarság hírnevét. „Ennek a mintájára mi is keresünk olyan magyar kezdeményezéseket, amiket szeretnénk ez a díj által elismerni. Van aki tud rólunk és beküldi a könyvét. A Rákóczi Alapítvány gondozásában megjelent könyvet dr. Papp Aykler Zsuzsa, az alapítvány elnöke küldte el nekem, mert engem érdekel ez a téma. Miután elolvastam, úgy gondoltam, hogy nagyon jó lenne a Friss hangok a perifériáról című könyvet díjazni és ezt a javaslatomat a tisztikar is elfogadta” – osztotta meg a kongresszus főszervezője.
A Magyar Kongresszus mindkét napját egy-egy zenés-táncos mulatság zárta. A találkozó első napján táncházban és színházi előadáson vehettek részt az érdeklődők, a második napon pedig egy díszvacsorán és bálon. Ez utóbbi rendezvényt a clevelandi Magyar Cserkész Regös palotás tánca nyitotta meg.
A Magyar Társaság minden évben megjelentet egy krónikát is, amelyben összefoglalják a Magyar Kongresszuson elhangzottakat, valamint fontosnak tartják, hogy ne csak egy konferencia keretében beszéljenek a ’45-ös menekültekről, hanem egy interjúsorozatban megörökítsék a családtörténetüket.
Nádas Gabriella kihangsúlyozta, hogy a Magyar Társaság tisztikarában dolgozók, mind ’45-ös emberek utódai, így ez kiemelt téma körükben. „Megkértük a tisztikart, hogy számoljanak be a saját szüleik élményeiről. S jó néhányan megosztották a tapasztalataikat, köztük én is az édesapámét. A Falk szülők esetében például sok véletlennek kellett megtörténnie, hogy találkozhassanak Németországban. S hasonlóképp voltak például a Pereszlényi, Ormay, Nádas, Somogyi és Kerecsendi-Kiss szülők is. Szeretném kihangsúlyozni, hogy ezeknek az embereknek nem volt semmijük és a nincstelenségből építették fel az életüket, abból adtak nekünk is útravalót. Legtöbben elküldték a gyerekeiket egyetemre, otthont adtak nekik. Ez volt az a generáció, akiknek nagyon nagy hazaszeretete volt, hihetetlenül ragaszkodtak a magyar néphez és ezt is sikerült átültetniük a gyerekeikbe, vagyis a második generációs magyarokba is.”
Cleveland egy erős szellemi bázist nyújtott az’45-ös magyaroknak, akiknek az élményeiből, emlékeiből a Magyar Társaság korábban már szervezett egy kiállítást is, ahol tablókon mutatták be a történeteket, ám fontosnak tartották, hogy ne csak a társaság tisztikarának szüleiről meséljenek, hanem kitágítsák ezt a kört. A Magyar Társaság egy rövid fényképes bemutatót szeretne készíteni, amelyben a 45-ös családok történeteit hűen adhatják vissza. Elsősorban egy interjúsorozat keretében, a fotós emlékek felhasználásával szeretnék lejegyezni a családtörténeteket, de a társaság nyitott a kisfilmek készítésére is.
„A következő évek remek munkája lesz az, hogy minél nagyobb gyűjtésben összeállítsuk egy egésszé ezeket a családtörténeteket. Benne vagyok például egy facebook csoportban, ahol egy ’45-ben Argentínába emigrált magyar családról láttam fotókat, akik nagyon befutottak " osztotta meg Nádas Gabriella az élményeit. De volt, aki New Jersey-ből vette fel velünk a kapcsolatot és tőle is kértem, hogy küldjön képeket. Valószínűleg nekem kell majd utánajárnom a történeteknek, elmenni és beszélni az emberekkel. Elsősorban írott változatban szeretnénk megörökíteni a történeteket, de a megfilmesítéstől sem zárkózunk el. Én például készítettem egy mozgóképes interjút Monostory László életéről az unokájával, de mivel én nem vagyok egy filmes, technikailag nem sikerült a legjobban, de az ember a hibáiból tanul. Azt tapasztalom, hogy az emberek nyomtatott könyvet már nem nagyon olvasnak, így az elektronikus változat felé kacsingatunk. Szeretnénk ezeket a történeteket megosztani a clevelandi magyar múzeummal is, illetve a Magyar Társaság honlapjára feltenni, ahonnan mindenki könnyen eléri.
Amennyiben a kedves olvasók családjában, ismerősi körében van olyan személy, aki a II. Világháborút követően hagyta el Magyarországot és érkezett meg Észak-Amerikába, és szívesen megosztaná a történetét és a fotóit, elektronikus úton eljuttathatja a Magyar Társasághoz. A szervezők arra kérik mindazokat, akik szeretnének csatlakozni ehhez a kezdeményezéshez, a fényképeik mellé fűzzenek egy rövid magyarázatot is. A Magyar Társaság munkatársai a lehető legrészletesebb leírást várják: az adott család vagy személy honnan származik, mit csinált a háború előtt és alatt, milyen élete volt a menekült táborban. Továbbá a befogadó országában hogyan élt, mivel foglalkozott a későbbi élete során. Az új országban mit sikerült elérnie, akár a karrierjében vagy családi élete szempontjából, de akár a magyarság szolgálatában. A fényképekhez tartozó leírásokat mind magyar, mind angol nyelven elfogadják.
Bővebb információt a Magyar Társaság levélcímén, a magyar.tarsasag@gmail.com elérhetőségen keresztül lehet kapni, a beszámolókat is erre a címre várják.
