A legkisebb csoporttal a népi gyermekjátékok tanulása mellett, elkezdtünk ismerkedni egyszerűbb moldvai táncokkal és a somogyi ugrós alapjaival. Ebben a korban a legfontosabb, hogy a gyerekek megtanuljanak zenei lüktetésre táncolni. Az alapozás csak játékokkal, játékos feladatokkal lehetséges. Vannak óvodások, akik alig beszélnek magyarul, de a szüleik pont emiatt hozzák őket magyar néptáncra, hogy itt tanuljanak magyar dalokat, mondókákat. A tanulókkal az első pár órán előfordult, hogy nem érezték magukat komfortosan, mert nem mindent értettek, de a sok játék, amiket együtt tanultunk, hamar segített nekik túllendülni a nehézségeken.
A nagyobbak rutinosan kezelik a minden évben átalakuló helyzetet és könnyen belerázódnak az új tanárok adta rendszerbe. Ők a magyar iskola, a Kodály Együttes és a cserkészet kötelékében sokat tudnak találkozni. Az iskola és a számos magyar program mellett is szakítanak időt arra, hogy szabad idejüket együtt töltsék. Jó azt látni, hogy a születésnapokat, számukra fontos alkalmakat együtt ünneplik meg. Az újonnan érkezőket pedig szívesen fogadják és hamar a társaság szerves részévé válnak.
Nem csak a gyerekek, de a szülők is jó kapcsolatot ápolnak egymással. A próbaterem mellett kialakított hangulatos társalgóban tudnak beszélgetni, mialatt gyermekeik a tánclépéseket tanulják. Együtt járnak bálba, néha még nyaralni is, legtöbbször családi jó barátok. Ezek a kapcsolatok alapozzák meg a Kodály Együttes közösségi életét és fontos szerepét a torontói magyar közösségben.
