Bár az időjárás nem volt teljesen kegyes, úgy tűnt ez senkinek nem szegi kedvét. A délutáni órákban kezdődő programra sorra érkeztek meg a vendégek, akiket lelkesen fogadott az egy napja már táborozó cserkészcsapat. Már a megérkezéskor örömmel köszöntötték és ölelték át egymást az egykori tagok, akik hamar megkezdték a közös emlékek felelevenítését.
Óriási sürgés-forgás volt a kis cserkészháznál, hiszen teljesen megtelt élettel és magyar szóval. A legkisebbektől az idősebb korosztályig majdnem száz fő részvételével. Amikor úgy tűnt kicsit jobbra fordul az idő kezdetét vette az ünnepélyes megnyitó, egészen pontosan zászlófelvonás. A vezetők köszöntése után Pilinszky Katalin cserkészparancsnok tartott beszédet, melynek legfontosabb mondatát idézném: „Egy lángot adok, ápold add tovább és gondozd híven.” Reményik Sándor sorainál találóbbat talán nem is lehetett volna találni erre az alkalomra. Bár működését tekintve a csapat elérte a nyugdíjkorhatárt, a parancsnok biztosított mindenkit arról, hogy ők bizony nem vonulnak nyugdíjba! A nap folyamán sor került az eddig összegyűjtött emlékek bemutatására, melyet egy igazi kis múzeumként lehetett megtekinteni, de sor került egy jó hangulatú kvízre is, melyben mérhetetlen jókedvvel vett részt mindenki. A közös vacsora kiváló gulyásleves volt, ahol már mindenki kötetlenül tudott beszélgetni és visszaemlékezni a rengeteg közös élményre.
Habár az eső továbbra is esett, ez sem jelentett akadályt a cserkészeknek, hogy hangulatos tábortüzet varázsoljanak, amit aztán együtt ültünk körbe, hogy a tábortűzi játékok és éneklések után meghitt légkörben, a himnusz eléneklése mellett kerüljön sor a magyar zászló felvonására. Azt gondolom, hogy ez a bizonyos láng jó kezekbe került és fog kerülni. Az összegyűlő egykori és aktív cserkészek közösen, hittel és meggyőződéssel gondozzák.
