A misszió és az iskola két szentéletű emberről kapta a nevét: Szent László Magyar Katolikus Misszió és Szent Piroska Hétvégi Magyar Iskola. Apáról és lányáról van szó. Véletlen lehet a névválasztás? Sejtjük a választ. Szó sincs véletlenről. Az immár több évtizede alapított Szent László Magyar Katolikus Misszió a fenntartója a Szent Piroska Hétvégi Magyar Iskolának és Óvodának. A misszió 25 éve gondoskodik kicsik és nagyok oktatási helyének biztosításáról, támogatja az anyanyelvük oktatását, nevelgeti az intézményében járó gyerekeket. Minden feladatot ellát és felvállal, amit egy apa megtehet a gyermekéért. Ez a kapocs az emberi oldalt világítja meg előttünk. A szentek testesítik meg a misszió kulcsfontosságú küldetését: a hitélet tanítását és gyakorlását a rábízott ifjúság lelkében.
A misszió életében hagyománya van a jó hangulatú táboroknak. Évek óta szervezik a gyerekek iskolán kívüli kapcsolatának az erősítését. Ennek egyik legtisztább formája a több napos kirándulás. Általában 40-50 fővel kelnek útra, hogy újra felfedezzék szülőföldjük rejtett kincseit. Idén szeptemberben a csodás Bakony déli részére esett a választás. Az utazást gondos előkészülettel tervezték meg a tábort szervezők. Összeállt a végleges létszám, az időpont, és a részletekben kidolgozott program. A 48 létszámú csapat szeptember 4-én indult a nagy túrára, hogy az előttük álló 5 napban meghódítsák a Bakony egy kis szeletének látnivalóit, természeti csodáit, történelmi emlékeit.
Hogy milyen siker övezte-e a megvalósítást? Nézzük az élménybeszámolókat!
Vonattal megtenni több száz kilométert, akár unalmas is lehet, de éppen ez adott alkalmat arra a gyerekeknek, hogy megosszák egymással a nyári vakáció kalandjait, előkerüljenek a hátizsákból a kártyák, színes ceruzák, könyvek, így hamar eltelt az a pár óra. Egy idő után azonban már mindenki izgatottan várta az érkezést. Végre! Teljesítve az úti cél! Szálláshelyüket a Somló-hegy egyik csodás, kis települése, Városlőd adta. Valóban olyan, amilyenre számítottak, amilyennek a fotókon látták! Kényelmes, tiszta, barátságos és otthonos! Nemcsak a szálláshelyet jelentette ez az épületegyüttes. A közös játék, a gyerekszentmisék, a feledhetetlen élmények helyszíneit is egyben.
Itt ismerkedtek meg az Augsburgból érkezett táborlakók a magyar népi mesterségek egyikével és nemzetünk híres harcművészetének egyedülállóan használt eszközével is. Ez a helyszín adott alkalmat és teret a népzene és a néptánc befogadására. Vagyis, a gyerekek kipróbálták a fazekas mesterség izgalmas alkotó erejét és a ruhafestés technikáját is. Kékfestő kötényt kötöttek magukra, agyagoztak, korongoztak és megszülettek a szebbnél szebb saját készítésű tárgyak. A textilfestés technikájának már komoly hagyománya van a táborozók körében. Évről-évre elkészítik az aktuális nyomatot pólójukra a táborozók. A 2022. évben Veszprém város neve, és a vár kapta ezt a kitüntetést. A gyerekek örömmel és büszkén viselték legújabb mesteri művüket, tanévnyitóra is ezt a ruhadarabot vették fel. Az íjászat nehézségét és sikerét is kipróbálták lányok és fiúk, kicsik és nagyok egyaránt. A népzene, a néptánc, a népviselet rejtelmeinek felfedezése előtt már szükség volt némi előmunkálatokra. A táncos mulatsághoz megfelelő hajviselet illik. Ehhez alkalmazkodva megtanulták a lányok egymás haját befonni. Varázslatos hajköltemények születtek. Előkerültek a kékfestő szoknyák, a hímzett blúzok. Vastagh Richárd „Aranysarkantyús táncos”, valamint a „Népművészek Ifjú Mestere”díjjal kitüntetett néptáncpedagógus a Somló banda három tagjával fergeteges hangulatú táncházat tartott a lelkes kis csapatnak. Megismerkedtek a bakonyi betyárok életével, ruhaviseletével, még arra is kaptak lehetőséget, hogy egyes ruhadarabokat magukra öltsenek. Előkerültek a botok, kezdetét vette a botos tánc, és nem maradt el a vigadalomból a népdaltanulás, a közös éneklés sem.
Az alkotó tevékenységen túl a gyerekeknek bőven volt alkalmuk próbára tenni állóképességüket is. A Somló-hegy nevezetes részeinek megmászása olykor komoly kihívást jelentett. Ilyenkor a nagyobb fiúk nyakukba vettek egy-két kicsit a csoportból, és máris elhárították a továbbjutás akadályát. Hangulatos présházak, végtelennek tűnő szőlőtőkék között vezetett felfelé az útjuk a Szent István Kilátó, a Somlói-vár és az Ilona-kápolna felé. A látvány, a panoráma, ami fogadta fenn a kitartó hegymászó csapatot, feledtette az odavezető út nehézségeit, fáradalmait. A kislődi Sobri Jóska Kalandpark a lazulás, a felhőtlen kacagás, az élmények megkoronázásának a színterét jelentette. Lélekben meggazdagodva, szellemi igényeik beteljesedésével adták át magukat a játék örömének. Próbára tették bátorságukat, kalandvágyukat, erejüket, ügyességüket.
Isten közelsége mindvégig jelen volt. A szentmiséket Csibi Sándor, a Szent László Magyar Katolikus Misszió plébánosa tartotta. A plébános úr gyermekszemlélete, gyerekközpontú gondolkodása olyan atmoszférát teremtett minden alkalommal, amelyben a rábízott gyerekek motiválttá, befogadóvá váltak a hitélet tanításának fontosságára és gyakorlására. A tábori szentmiséken megismerkedtek az Árpád-házi szentekkel: Szent Istvánnal, Szent Lászlóval, Szent Imrével, Szent Margittal, Szent Erzsébettel és Szent Gellérttel. Megemlékeztek Mária születésnapjáról, és ehhez kapcsolódóan tanulták, és értelmezték az Üdvözlégy Mária imádságot.
A tábor megannyi értéket, élményt adott gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. A programterv, a kísérő pedagógusok elhivatottsága, gyermekszeretete, a plébános úr aktív jelenléte egyszerre és együttesen jelentette a garanciát ehhez a sikerhez. Ebben az évben is feledhetetlen pillanatokat szereztek a kirándulást szervezők, mosolyt csaltak az arcokra, építették a közösséget, értékkel töltötték meg az együttlétet, lelki, szellemi és testi harmóniában tértek vissza, és ezzel a feltöltődéssel folytatják a megkezdett utat. Köszönet áldásos munkájukért! A támogatásért, az anyagi háttér biztosításáért köszönet illeti a Magyar Kormányt és az augsburgi Szent László Magyar Katolikus Missziót.
