Mendoza városában a programok és összejövetelek mellett legjobban a magyarórákat várta a helyi közösség. Kicsik és nagyok minél hamarabb szerették volna elkezdeni a nyelvtanulást; a fiatalok a diaszpóratáborban tanultak felelevenítését.
Érkezésem után néhány nappal megtartottuk az első órát, ami inkább az ismerkedésről szólt, mint a nyelvtanulásról. Az első találkozásunkon együtt emlékeztünk vissza mondókákra, dalokra, szövegekre. Híres népdalunk, a "Tavaszi szél" örök kedvenc lett itt, az Andok alatt is. A tanulók elmesélték mit tudnak már, próbáltak visszaemlékezni magyar kifejezésekre, amiket eddig tanultak, sorolták azokat a témákat, amiket a jövőben szeretnének megtanulni. Én lelkesen jegyzeteltem, hogy mi mindenre kíváncsiak. Néhány nap múlva Mendozában is kijárási korlátozásokat vezettek be, így némi átszervezés után március 19-én megtartottuk az első online nyelvórát. Azóta is ebben a formában folytatjuk a tanulást.
A mendozai magyar közösség nagy része sajnos már elvesztette az anyanyelvvel való kapcsolatát, ezért kiemelt szerepe van az óráinknak. Színesítem a tananyagot interaktív feladatokkal, videókkal, kisebb előadásokkal a választott témákban. Beszéltünk már ünnepekről, születésnapi szokásainkról, nyelvtörőkkel is megismerkedtünk. Húsvéti kvízünkből játékos formában tanulhattuk meg, hogy a hagyományaink szerint kinek jár a piros, kinek a sárga tojás.
Több hét telt el az első óra óta, és úgy tűnik a mendozaiak lelkesedése töretlen. Sőt! Azt hiszem, egyre több önbizalmat szerzünk mindannyian. Ők lelkesen tanulnak, én pedig aktuális témákkal, az órán felmerült kérdésekre reagálva állítom össze a tananyagot. Az online tér segítségével, a tanulóim hozzáállásával az óráinkat sikerült a saját képünkre formálni; élvezetes, közös munkával tanulunk. A gyakorlásnak és kitartásnak hála megszülettek az első tisztán kiejtett rövid és hosszú magánhangzók. Már nem tudom a tanulóimat zavarba hozni egy „gy” vagy „ty” betűvel. Jó hangulatban, lépésről lépésre ismerkedünk a szavakkal, szabályokkal, a magyar nyelv érdekességeivel.
Közös órákat tartunk, nem alakítottunk ki osztályokat, mert a csoport minden tagja kezdőként érkezett. Előny a különböző látásmódok keveredése, egymást jól tudjuk segíteni. Az órákat spanyolul tartom, de néha nem tudok valamit pontosan elmagyarázni. A tanulóim között vannak, akik beszélnek angolul, így harmadik nyelv közvetítésével magyarázzák el társaiknak azokat a részeket, amiket spanyolul nekem nem sikerült. A fiatalabb korosztály mindig lelkesen segít, ha valaki technikai akadályba ütközik. Így a közös érdeklődésből közös sikereket tudunk formálni. Motiváljuk és támogatjuk egymást a nyelvtanulásban, egyéb feladatokban. Áprilisban közös munkával két tanítványom is jelentkezett a „Megavers a Diaszpórában” versenyre. Szabadidőben tanultuk meg Weöres Sándor, József Attila és Nemes Nagy Ágnes verseit.
Sokan az online órák miatt többet tudnak gyakorolni, intenzívebben tudnak nyelvet tanulni. Az újonnan bekapcsolódók miatt a fokozatos haladás mellett az ismétlésre, egyéni korrepetálásra is jut idő. Azt hiszem az elmúlt időszakban, közösen nagyon sok jót hoztunk ki a helyzetünkből. Ettől függetlenül nagyon várjuk már az első közös órát, amit már nem csak a virtuális térben tölthetünk együtt.
