KCSP-ösztöndíjasként 2020. március elején kerültünk ki Ausztráliába, Melbourne-be. A március 15-i ünnepélyt még sikerült a komolyabb járványügyi intézkedések foganatosítása előtt megtartani. Ennek szervezésében, lebonyolításában szívesen segítettünk, végigkísértük a magyar közösségek megemlékezéseit a nap folyamán. Ennek egyik állomásán, a carlton-i temetőben találkoztunk Farkas Marci sírjával, és annyira felkeltette érdeklődésünket az ő története, hogy lehetőségeinkhez mérten utánajártunk a nem mindennapi életútjának.
Farkas Márton valószínűleg 1820-ban (más források szerint 1810-ben) született az erdélyi Küküllő vármegyében, Erzsébetvárosban (ma Dumbrăveni). Korai éveiről nem sokat tudunk, köznemesi család sarja. Az 1848-1849-es szabadságharc idejéről vannak további adataink életútjáról. 1848 szeptemberétől egy önkéntes nemzetőrzászlóalj főhadnagya, harcolt Jellasics ellen. Novembertől őrmester, majd 1849 februárjától hadnagy a 63. zászlóaljnál. Részt vett a tavaszi hadjáratban. Júliustól főhadnagy, ott volt Temesvár ostrománál. A szabadságharc leverését követően emigrált, valószínűleg Londonba menekült. 1851-ben Kiss Miklós ezredes megbízásából titkos küldetéseken vett részt. Az ezredes Kossuth Lajosnak is említette Farkast, dicsérő sorokat írt róla egyik levelében.
1853-ban Mednyánszky Cézárral, a forradalmi sereg egykori tábori főpapjával kezdett ausztráliai „pénzügyi vállalkozásba”. Az Antelope hajó fedélzetén utaztak Liverpool-ból Melbourne-be, Márton nevén 7 ládányi importárut szállítottak. Az 5 hónapos hajóút során (1853 március 8. – augusztus 18.) a gyors meggazdagodás reményében szállított órák és szövetek megrongálódtak, így még vissza sem tudtak utazni Európába. Az „aranyláz” volt az egyetlen esélyük, így Melbourne-ból gyalog indultak északra, Ballarat környékére aranyat ásni. Mednyánszky emlékezései alapján ekkoriban az aranyásó közösség összetartó, barátságos, egymást segítő volt. Ritkán történt lopás, kölcsönös bizalom alakult ki. Ha valahol nagyobb lelőhelyet találtak, megosztották az információt. Általában csoportban, de legalább párban dolgoztak, mint Mednyánszky és Farkas. Veszélyt a bányavidék és Melbourne közötti úton támadó rablók jelentettek. Ezt az utat rendszeresen Farkas Márton tette meg, ő adta el a kiásott aranyat, és hozott új készleteket. Az első időkben éppen csak megéltek, Mednyánszky emlékezései alapján ha fogytán volt az élelmiszer, papagájokat lőttek és azt ették meg. Itt találkoztak Prihoda János volt huszárezredessel. Ezután megfordult a szerencséjük, és sikerült annyi pénzt összegyűjteni, amiből Mednyánszky és Prihoda Dél-Amerikán keresztül visszaindult Európába.
Farkas Márton maradt Ausztráliában. 1857-ben szerzett angol állampolgárságot, és kereskedő lett Melbourne-ben. Továbbra is tartotta egykori honvédbajtársaival a kapcsolatot. Vékey Zsigmond egyik könyvének kiadását támogatta, innen tudjuk, hogy 1863-ban Collingwood-ban Martin Farkas néven volt trafik-tulajdonos. 1867-ben kereskedelmi ügynök lett Carlton-ban. Ezek után hirdetési vállalkozásba kezdett, társával bérlelte a victoriai vasutak hirdetési jogát. A korábban említett Vékey Zsigmond később Magyarországra hazatérve az ő példáján felbuzdulva kezdett bele a magyarországi vasúti szerelvények oldalán történő hirdetésekbe. 1880-ban Richmond-ban élt. Ekkor találkozott vele egy Ausztráliába utazó magyar, aki megemlékezett róla, hogy kiérkezésekor alig tudott angolul beszélni, majd’ 30 év múlva pedig sikeres üzletember lett. Bírói tárgyalásokon esküdtként jelent meg. Felvállaltan ateista volt. Gyakran elfogta a honvágy, de végül nem indult el Magyarországra. Gyakran felkeresték magyar utazók, mint régi honvédet, és a helybéli magyar emlékek őrzőjét.
Azt kívánta, utolsó óráiban magyar ember álljon mellette, ez a kívánsága teljesült is. 1893. július 27-én halt meg. A Melbourne General Cemetery-ben temették el, sírján Martzy Farkas név szerepel. Ugyanebben a temetőben van eltemetve Pasquan Márton, aki először nyitott magyar éttermet Melbourne-ben, illetve Udvardy József vándormuzsikus.
Magyar újságok is megemlékeztek róla. Azt írták róla kortársai, hogy élete végéig jó humorú volt, szerény körülmények között élt, és ő volt az utolsó szabadságharcos Ausztráliában. Melbourne-ben is mindig „magyar ruhában” járt, amit a rokonai küldtek neki minden évben.
A helybéli magyarok sokáig nem tudták, hogy az utolsó Ausztráliában élt magyar szabadságharcost rejti ez a sír. Az utóbbi években néhány elkötelezett ember erőfeszítésével megtalálták és felújították a nyughelyet. Így most már méltó emlékhellyé vált Farkas Márton honvéd főhadnagy, vagy ahogy a helybéliek mondják - „Marci” sírja.
Drozdovszky Dóra és Kiss Gergely
Források:
Kunz Egon – Magyarok Ausztráliában. Teleki László Alapítvány, Budapest, 1997.
