Óvodás korom óta foglalkozom néptánccal, illetve a népi kultúra, a hagyományok megismerésével, őrzésével, továbbadásával. Bár én már Magyarországon születtem, a szüleim és az egész család a Partiumból, illetve Erdélyből származik. Ennek következtében a diaszpórában, szórványban élő magyarság, valamint a különböző nemzetiségek együttélése gyermekkoromtól kezdve meghatározó élmény számomra.

Általános iskolai tanulmányaim végén megérett bennem az elhatározás, hogy hivatásszerűen foglalkozzak a Kárpát-medencei néptánccal, népi hagyományokkal. Így a békéscsabai Bartók Béla Művészeti Szakközépiskolába jelentkeztem, ahol hozzáértő tanárok és mesterek segítségével ismerkedhettem meg a magyarság és a különböző nemzetiségek táncaival, zenéivel, tradícióival. Ezt követően Budapesten a Táncművészeti Egyetem táncos és próbavezető (BA) szakon, majd a néptánc-pedagógus (MA) szakon szereztem diplomát.

Mindeközben elkezdtem több helyen, több formában, sokféle generációt tanítani. Általános iskolában, művészeti iskolában, egyesületi formában, óvodában, tanfolyamok keretében, illetve főiskolán is volt lehetőségem megismertetni az embereket a magyar néptánckincs szépségeivel, de ez nem merült ki a néptáncórák megtartásában, hiszen a különböző csoportokkal egyéb szabadidős tevékenységeket, kirándulásokat, szakmai programokat, táborokat, színházlátogatásokat, táncházakat szerveztünk, tehát közösségeket teremtettünk.

Több alkalommal és különböző színtereken sikerült találkozni és összefogni külhoni magyarokkal. Ezek az ismeretségek, barátságok segítették tovább árnyalni a családból hozott képet a diaszpórában élő magyarsággal kapcsolatban. Megérett bennem a gondolat, hogy az általam megtanult, megismert, megszeretett kultúrát továbbadhassam. Remélem, hogy a melbourne-i magyar táncegyüttesnél és közösségnél is tudom kamatoztatni a tudásomat.