A koncertet sok előkészület és tervezőmunka előzte meg. A programot úgy állítottuk össze, hogy teljesen kétnyelvű legyen, nyitva az itt élő magyar és francia közönség felé is. Ennek oka, hogy rengeteg vegyes házasság van Elzászban, és a franciák is érdeklődőek a magyar kultúra remekei iránt.
Az indulók világába kalauzoltuk el a hallgatóságot, tisztelegve Rouget de Lisle és az összeurópai kultúra előtt, emellett igyekeztünk olyan ismert és kevésbé ismert magyar műveket is bemutatni, ami a francia közönség számára is zenei csemegét jelenthetnek.
Közel hatvan ember jelent meg a koncert napján a Konzervatóriumban. A zeneműveket Pethő-Vermet Csilla zenetörténész mutatta be, vezette fel nekünk: izgalmas, érdekes információkat tudhattunk meg a kor művészeinek zenei világáról, és az indulók eredettörténetéről.
A felvezetés után a fiatal zongoraművész, Szilasi Dávid zenei játéka következett. Olyan magyar szerzők művei kerültek bemutatásra, mint Liszt Ferenc és Kodály Zoltán, emellett világzenei darabokból is a legkiválóbbakat hallhattuk. A művész fiatal kora ellenére döbbenetes dinamikával és átszellemültséggel játszott. Hol finom, csengő, lágy hangokat varázsolt elő a zongorából, hol egészen zaklatott, szaggatott zörejeket, melyet később ismét felváltott a dallamos, optimista hangvétel.
A koncert során időnként teljesen megfeledkeztem ösztöndíjas feladataimról: figyelmeztetnem kellett magamat, hogy készítsek néhány fotót, és ne merüljek el teljesen a művek élvezetében. Azt gondolom, kevés tehetség van, aki már ilyen fiatalon képes lekötni a közönség teljes figyelmét és képes a művek értő és értelmező átadására: akár egy kevésbé „vájtfülű” közönség számára is abszolút élvezhetővé téve a zenét. Lenyűgöző este volt: a koncertet a magyar-francia közönség óriási tapssal jutalmazta. Nyilvánvaló, hogy Dávid munkásságát érdemes lesz figyelemmel követnünk a jövőben is.
