Pedagóguskonferencia Hágában
A diaszpórában a hétvégi magyar iskolák jelentik a magyar nyelv oktatásának legfontosabb bázisát. Hollandiában is jó néhány ilyen intézmény működik, köztük az Amstelveeni Magyar Ovisuli, az Eindhoveni Magyar Iskola, a Hágai Magyar Óvoda és Iskola, valamint a Maarsseni Kincskereső Ovisuli.
Az esemény megvalósítását Csanády Ágnes, a Hágai Magyar Óvoda és Iskola alapítója, valamint a Hollandiai és Nyugat-Európai Magyar Ifjúsági és Kulturális Alapítvány (StiHon) két vezetője, Lobozárné Franges Gizella elnök és Mityók-Pálfalvi Ivett titkár vállalta magára; ők ketten egyben a 70. sz. Attila Cserkészcsapat és az Amstelveeni Magyar Ovisuli működtetői.
Az egész napos rendezvény kezdetén a Hágai Magyar Óvoda és Iskola alapítója üdvözölte az összegyűlteket, hangsúlyozva, hogy a tanárok a nemzet megtartói, nélkülük nincsen jövő, és az ő munkájuknak köszönhetően beszélhetünk majd Hollandiában évtizedek múlva is magyar diaszpóráról.
Magyarország hágai nagykövetségét Csonka Dániel helyettes nagykövet és Pápai Edit külgazdasági attasé képviselte. Köszöntőjében Csonka Dániel rámutatott, hogy a nagykövetség és a hétvégi magyar iskolák között örvendetesen pozitív és sikeres az együttműködés. Ezután a Hollandiai Magyar Szövetség nevében Szilágyi Árpád titkár mondott üdvözlő szavakat, majd Mityók-Pálfalvi Ivett ismertette a programot.
Az első program irányítója, Rapai Judit, a Hágai Magyar Óvoda és Iskola magyartanára rögtön megmozgatta a résztvevőket. A bevezető feladatok a kölcsönös ismerkedést szolgálták. Először is mindenki választhatott magának egy rá jellemző eposzi jelzőt, és ezt felírhatta a keresztneve elé a ruhájára felragasztott névcédulára.
Utána gyerekversek, mondókák és nyelvtörők közös felolvasása szolgálta a hangszálak bemelegítését. Vidor Miklós nyelvgyötrőinek egyikébe valóban a felnőttek nyelve is kis híján beletört:
„Roppant bottal / koppantottam / Szöcském csacskán / szökkent,
Papnadrágban / kappant fogtam / macskám fecskét / hökkent.”
A Vágd zsebre! játék keretében egy-egy kis tárgyat kellett választani az asztalra kitett eszközök közül, ezeknek a csoportbeosztásban lett jelentőségük. Az Ez vagy az? játék szintén megmozgatta a résztvevőket, akiknek például az alapján kellett helyet találniuk maguknak a szoba egyik vagy másik oldalán, hogy ki milyen könyvet szeret olvasni, a teát vagy a kávét kedveli-e jobban, vagy hány órát aludt az előző éjszaka.
Már ekkor is nagy nevetés kísérte a feladatokat, hát még akkor, amikor a bingó során először kilenc kérdésre kellett választ adni, majd ide-oda mozogva olyan személyeket találni, akikkel közös választ adtunk egy-egy kérdésre. Mindenki örömmel fogadta, ha egy másik valakiről is kiderült, hogy szeret túrázni, Izlandra vágyik a legjobban, és szívből utálja a házimunkák közül a vasalást vagy a porszívó tartályának kiürítését.
Sok tanulsággal szolgált a rapid randi elnevezésű feladat: ennek során mindenki kitöltött összesen három papírt arról, mi az a három dolog a munkája során, amelyet érdemesnek tart megosztani. Az első válasz egy, a tanítással kapcsolatos pozitív és felejthetetlen élményre vonatkozott, a második egy bevált módszerre, a harmadik pedig egy kihívást jelentő nehézségre.
Ezeket a válaszokat kellett elsőként egy olyan valakivel kicserélni, akivel az ember aznap még nem beszélt, majd továbblépni a következő partnerhez. Végül a hasznos tanácsok felkerültek egy nagy, közös tablóra. Hasonlóképpen egy nagy poszterre ragaszthattuk fel egy-egy post-it cédulán egy álmunkat, egy konkrét, elérhető szakmai célunkat, és egy olyan elakadást, amelyben segítségre van szükségünk.
Az izgalmas, tanulságos és nemritkán mulatságos feladatokat az ebéd követte. A svédasztal kínálatát maguk a résztvevők készítették, a sok finomság között padlizsánkrém és töltött tojás ugyanúgy akadt, mint sós és édes sütemény. Jól fogyott a kávé, a tea és a gyümölcslé is.
Ezután jutott központi szerephez Bornai Szilveszter zenész, aki néhány hónapja vette át az alapító Kovács Katalintól a Hágai Magyar Énekkar művészeti vezetését. A több hangszeren is remekül játszó muzsikus ezúttal tangóharmonikát akasztott a nyakába, és azon kísérte az alkalmi kórust alkotó pedagógusok énekét. Egykettőre kiderült, hogy kánont énekelni nem is olyan könnyű, mint hinnénk, de némi gyakorlással azért sikerülhet.
A délután másik izgalmas programjaként a Hágai Magyar Iskola és Óvoda óvónője, Zautasvili Anna ismertette az általa is művelt homloklebeny terápiát. Az elnevezés az agynak arra a frontális részére utal, amely a gondolkodásért, a tervezésért és a problémamegoldásért felelős, emellett pedig a feladatai közé tartozik a beszéd irányítása, az izomzat akaratlagos mozgatása, illetve szerepet játszik bizonyos érzelmek és a személyiség egyes jegyeinek kialakulásában, és a bejövő ingerek osztályzásában.
A speciális mozgásterápia során mozgásos gyakorlatokkal ingerelik a frontális lebeny területét, összekötve ezeket beszéd- és gondolkodási feladatokkal. Ennek köszönhetően jelentősen javulhat az agy teljesítő és rendszerező képessége, az összpontosítás, és az a képesség, hogy a külső ingerek kizárásával tudjuk megtartani a figyelmi fókuszt.
Ennek megfelelően a terápia elsősorban olyan gyerekeknek nyújthat segítséget, akiknek nem részképesség problémák miatt okoz gondot a tanulás, hanem a feladatok megtervezése, szervezése, összehangolása jelent számukra problémát, vagy a rugalmas gondolkodás hiánya akadályozza az iskolai sikereket. Emellett az ADHD-val vagy autizmussal élő gyerekeknél is javíthatja a figyelmet, a koncentrációt, a viselkedés összeszedettségét.
Mint Zautasvili Anna elmondta, a terápia ugyanakkor a felnőtteknek is javára válhat, hiszen alkalmazásával új idegi kapcsolatok alakulnak ki az agyban. A módszer hasznosságát mindenki a saját bőrén is megtapasztalhatta, különféle játékos feladatok formájában.
Az elsővel, amikor a párok bizonyos szabályok szerint egymás kezébe tettek át egy-egy üveggolyót, még mindenki könnyen megbirkózott, ám a piros, kék és zöld poharakkal végzett feladat hamar bonyolulttá vált. Amíg csak megnevezni kellett a színeket, addig nem volt gond, de amikor a különféle színekhez más-más mozgásos tennivaló kapcsolódott, majd a ciklus során még énekelni vagy mondókázni is kellett volna, akkor a felnőttek nagy nevetések közepette feladták.
Magukkal vihettek viszont néhány egyszerűbb, gyorsan elvégezhető koncentrációjavító feladatot, így az ujjak végigtapogatását, a lábpontozást vagy az ujjlétrát. A konferencia végül ötletbörzével, a várható rendezvények időpontjának egyeztetésével és kötetlen beszélgetéssel, jó hangulatban zárult.
