A lelkinapok eredeti terve – mely szerint egy Mezőkövesdről érkező káplán atya jött volna ki Augsburgba elmélkedéseket tartani és újmisés áldást adni – a kialakult helyzet miatt sajnos nem valósulhatott meg. Azonban az augsburgi közösség rugalmasságának és a kezdeményezőkészségnek köszönhetően a lelki program nem maradt el, családias körben, magunknak szerveztük meg a hétvégét.
Március 13-án este különleges körülmények között ünnepelhettük a szentmisét. A kápolna, ahol tavasszal a magyar nyelvű szentmisék szoktak lenni, egy klinikához tartozik, és most egy ideig nem hozzáférhető számunkra, ezért a Misszió Szent László közösségi termét rendeztük be kápolnának. Hasonlított ez ahhoz, amikor a tanítványok összegyűltek az emeleti teremben. A szentmisét Csibi Sándor, a Misszió plébánosa mutatta be, majd elmélkedést tartott, melynek témája az imádság volt. Ennek kapcsán megoszthattuk egymással, hogy melyek voltak életünk első imaélményei és hogy hogyan is indultunk el az Istennel való kapcsolat útján. A megható élménybeszámolók után a plébános vezetésével egy meditatív jellegű imamódot próbálhattunk ki, melyben különösen fontos szerepet tölt be az, hogy testünk segítségével miként tudjuk egész valónkat Isten jelenlétébe helyezni.
A lelki program másnap, szombaton, közös szentmisével folytatódott, majd bibliakörre gyűlhettünk össze, melynek középpontjában a tékozló fiú története állt. Az ún. svéd módszer segítségével elemezhettük a bibliai szövegrészt. A módszer három szempontjának (Mi volt számomra új a bibliai szövegben, amit most értettem meg? Hol vannak kérdéseim? Mi érintett meg belül?) segítségével mélyedhettünk el az Isten irgalmát hozzánk közelebb hozó példabeszédben. Az est második felében Mel Gibson Passió című filmjét néztük meg, mely mindannyiunkat készített lélekben a nagyheti eseményekre és lehetővé tette, hogy közel engedjük magunkhoz Krisztus szenvedésének misztériumát.
Március 15-én, vasárnap reggel szentmisével folytatódott a lelki hétvége. Prédikációjában Csibi Sándor plébános Krisztusról mint az élő víz forrásáról szólt, valamint utalt az idén hazánkban megrendezésre kerülő Eucharisztikus Világkongresszus mottójára is, mely a kenyér és bor színében köztünk lakó Jézust szintén mint forrást helyezi életünk középpontjába („Minden forrásom belőled fakad.” (Zsolt. 87,7)).
A szentmisét nemzeti megemlékezés követte, melynek keretében mint Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjas köszönthettem az egybegyűlteket és szólhattam 1848/49 bátor hőseiről. A megemlékezés során elhangzott Kántor B. Péter Március 15. című verse és Petőfi Sándor Nemzeti dala is. A megemlékezés eredeti terve itt sem valósulhatott meg a járványhelyzet miatt, de senki nem vehette el tőlünk annak élményét, hogy a Himnusz, a Honfoglalás és a Ha én rózsa volnék c. dalok közös éneklése mindannyiunkban hazafias érzelmeket lobbantson lángra és tiszteletet, hálát ébresszen bennünk 1848/49 hősei iránt.
Fotó: Rist Attila
