Ami olyan, az nem az!
Március 6. és 8. között tartotta tavaszi közgyűlését a SMOSZ (Svédországi Magyarok Országos Szövetsége) Stockholmban, a Magyar Házban, melyen minden ösztöndíjas aktívan részt vett. Megtisztelő felkérést kaptunk Dr. Müller Adrienntől, rendkívüli és meghatalmazott nagykövettől, ugyanis szombat estére fogadásra kaptunk invitálást rezidenciájára. Mivel a dátum igen közel esett március 15.-hez, ezért közösen emlékeztünk meg az 1848-as forradalom és szabadságharc 172. évfordulójáról. Kokárdát tűztünk és örömmel hallgattuk a méltató szavakat, de legbelül mindannyian éreztük, hogy teljesen más a hangulata annak, ha születésnapokat, évfordulókat az aktuális napon ünnepeljük.
Ez csak amolyan szentimentális érzés, hiszen hetek óra lázasan izgatottan készülődtünk a központi ünnepségekre. Ezt azonban egy nem várt esemény meghiúsította. Az év 11. hetében aggasztó híreket kaptunk a pandémia kapcsán, ezért a SMOSZ vezetősége úgy döntött, hogy a március 15.-re tervezett központi rendezvényeket lemondja. Ennek ellenére március 14-én Malmöben még megtartottuk a szokásos, szombati gyerekfoglalkozást – akkor még nem tudtam, hogy az utolsót –, melynek témája a szabadságharc és forradalom volt. A picikkel sokat beszélgettünk a kokárdáról, a magyar zászló színeiről, olyan játékokat játszottunk, mely köthető a március 15-i eseményekhez, majd a ’48-as katonanóták hallgatása közben óriás kokárdát készítettünk. Nagyon sajnáltam, hogy a tervezett színdarabot nem láthatták, hogy a közös megemlékezésen nem tudtak részt venni, mert már kellőképpen felkészültek, hogy megértsék.
Ha visszatekintek, két alkalommal is megemlékeztünk március 15-ről, de mégsem volt olyan, amilyennek lennie kellett volna, ahogyan terveztük. Kicsit olyan volt ez a helyzet, mint a népmesei okos leány: jött is meg nem is, hozott is ajándékot és nem is.
Bízom abban, hogy a legközelebbi nemzeti ünnepünk zavartalan és valóságos lesz. Mindenkinek jó egészséget kívánok!
