Izraelben a purim ünnepén az emberek jelmezekben mennek az utcára, és elvárás a hangoskodás, a féktelen jókedv, „enni, inni, vigadni”. Purimkor az Eszter könyvében leírt történet szerint a zsidó nép szabadulását ünneplik, akiket Hámán el akart pusztítani, de gyilkos terve meghiúsult. A jelmezek viselésének kialakulása mögött több feltételezés áll, amelyek közül az egyik elfogadottabb szerint a zsidók elpusztítását megakadályozó sok véletlen esemény mögött Isten állt, aki mintegy álarc mögé bújt.
A magyar iskolában és óvodában minden gyermek jelmezben érkezett, majd elkezdődött a rendhagyó pénteki foglalkozás. Az álarckészítés után az óvodások elrejtett csörgőket kerestek, melyeket felkötöttünk a csuklójukra. A kereplő – mely szintén jellegzetes tartozéka a Purimnak – hangos zaja mellett mozgásos és ügyességi játékok várták az ovisokat, az iskolásokat pedig szórakoztató versenyek. A foglalkozások alatt zene szólt, majd az uzsonnát közösen kikészítettük, és körben ülve elfogyasztottuk. A végén került sor a díjátadásra, ugyanis a legjobb jelmez díjat nyert.
A diaszpórában, illetve más kultúrában élő magyaroknak fontos a helyi ünnepek és hagyományok megtartása, amelyeket magyar nyelven átélni ugyanúgy élmény, mint az adott hely nyelvén. Ezért is fontos minden helyi eseményt megünnepelni együtt – magyarul is.